Skip navigation

7.4 Kompetens óvodás- kompetens kisiskolás

A kompetens óvodásból kompetens kisiskolássá válni hosszú és nem problémamentes folyamat. A megküzdés képességének kialakulása kapcsolatban van a neveléssel, a szociokulturális környezet hatásaival. Az egészséges személyiségű, rezilienciával rendelkező gyermek viszonylag gyorsan alkalmazkodik az új helyzetekhez, aktivizálva az új körülményekhez szükséges képességeket, személyiségjegyeket.

A gyermeki „kompetens” személyiség kibontakozását támogató, megerősítő illetve hátráltató, zavaró tényezők együttesen jelen vannak az átmenet folyamatában. Az óvoda által kialakított gyermekléptékű, játékorientált környezet és fejlesztő feltételrendszer az óvoda – iskola határán lévő gyermeket erősíti, de feltételezi a „befogadó” iskolai tartalmakat.

A „kompetenssé váló kisiskolás”.a testi változásokat átélve, a pszichés működés átstrukturálódásán keresztül próbál megküzdeni az új elvárásokkal .A változások a kognitív, a személyes és a szociális kompetenciák fejlődésében, a tevékenységi rendszer differenciálódásában jelennek meg. A tanuláshoz szükséges előfeltétel-rendszer megerősítése, a teljesítmény motiváció egyéni sajátosságainak kiépülése mind segítői a gyermeki biztonság-tudat kialakulásának. Az interperszonális kapcsolatrendszer átrendeződése, a tanulás-élmény személyiségerősítő szerepe, a támogató tanulási környezet kialakulása, a megerősítő egyéni bánásmód együttesen a harmonikus óvoda-iskola átmenet elősegítői.

A tanulás megkezdéséhez szükséges képességek és viselkedésbeli szokások kialakításában az óvodapedagógus nagy szerepet játszik. Egyrészt a gyermek követendő mintaként tekint rá, másrészt biztonságot sugárzó, bizalmi személyként áll a gyerek mellett.

A tanulás megkezdéséhez szükséges „tudás”, képességek megszerzésére, kialakítására, a spontán ismeretszerzésre a nap bármely szakában lehetőséget kell biztosítani mind a játék, mind a munka jellegű tevékenységeknél. A közvetlen tapasztalatszerzésből következik, hogy az egyes témákhoz mindig meg kell választani a tapasztalatszerzés terét (pl. szabadban történő megismerő tevékenység). A módszer megválasztása a foglalkozás témájából ered, az óvónők szabadon, a gyermekek érdeklődését felhasználva, a létszámra tekintettel alkalmazzák a mindennapokban. Alapelv, hogy a tanulás folyamatát hassa át a játékosság, a folyamatosság és fokozatosság, amely nemcsak egy foglalkozásra, hanem a nevelés három-négy éves intervallumára érvényes.

  

A hatékony és alkalmazható tudás megszerzésére való képesség kialakítása is az átmenet időszakának fontos feladata. Az iskolába lépés előzménye, hogy a gyerekek már átéltek egy átmenetet, vannak tapasztalataik a szülőtől való elválásról, a közösség élménye ismerős, hiszen az óvodában megtanulták a szabályokhoz, normákhoz való alkalmazkodást. Mindezt azonban a játék varázsa segítette, amelynek során formálódtak a tanuláshoz szükséges alapkészségek és tulajdonságok. 

      

Az óvoda a kíváncsiság és tanulási kedv kialakítására épít és megtartására törekszik. Az iskola pedig olyan tevékenységi formákat kíván meg, amelyek a szabálytudaton alapulnak, a kötelező feladatok teljesítését igénylik.

A kibővített szakmai tudás birtokában az óvodapedagógus és a tanító képessé válik a szakmai együttműködés erősítésével az átmeneti időszakban jelentkező fejlődési diszpozíciók differenciáltabb beépítésére a pedagógiai feladatok hatékonyabb megoldása érdekében.