7.1 Az óvoda-iskola átmenet kérdései – bevezető gondolatok
Egyes kutatók kritikus periódusoknak tekintik az átmeneteket, ide értve az óvoda-iskola váltást is. „Az iskolakezdés közel akkora (bizonyos értelemben talán nagyobb) változást jelent a 6 év körüli gyermek életében, mint amikor a 17-18 éves fiatal az iskolapadból a munkahelyre kerül.” (Gósy, 1997, 71.)
A fejezet az óvoda-iskola átmenet kérdéseit, buktatóit, és a harmonikus óvoda-iskolaváltás témakörét járja körül.
Az óvoda-iskola átmenet új szempontú megközelítése felveti a kompetens óvodás és kisiskolás fogalmát. Talán kissé szokatlan a szóhasználat, de feltétlenül helye van e kérdéskör fogalomkincsében, hiszen az óvodát elhagyó gyermek minden tudás birtokosa, amelyet óvodásként megszerezhetett, de új kihívások elé kerül iskolásként. Ismételtem meg kell küzdenie azért a tudásért, amely az iskolai élethelyzetekben őt eligazítja.
A téma kapcsán feltétlenül szólni kell a kötődés és a reziliencia kérdésköréről. A kötödés ideális esetben a születéstől valóságos szociális kapcsolatként mutatkozik meg. A kötődéssel - amely alapvető szükséglet- azonban együtt jár az elszakadás is, a változások elfogadása. Ainsworth nevéhez fűződik az „idegen helyzet” vizsgálat, amely a gyermek és az édesanya kapcsolatának változatosságát mutatja be. (Cole – Cole, 2006: 115.) A biztonságosan kötődő gyermek jókedvű, kiegyensúlyozott, a szeparációt követően keresi anyja társaságát. A bizonytalanul kötődő gyermek az anyától való elváláskor különbözőképpen reagál: sírni kezd vagy látszólag közömbös marad, de pl. a szapora szívverés jelzi, hogy rosszul érzi magát a helyzetben. A bizonytalanul kötődő ambivalens magatartású gyermek pedig hol követeli az anya jelenlétét, amikor pedig megjelenik, elutasítja. Ez az a háttér, amellyel indul a gyermek az átmenet felé, az új szokásokat követelő, más feltételeket szabó óvoda, iskola felé.
Az utóbbi években egyre több szakterület alkalmazza a reziliencia fogalmát. Gordon megfogalmazása szerint „A reziliencia a viszontagságos körülményekkel szemben megnyilvánuló képesség a boldogulásra, érdeklődésre, a kompetencia növelésére. (Oláh 2005: 52-54.) Ez az alkalmazkodóképesség egyfajta rugalmasságot jelent, a stabilitás, a problémamegoldás biztos pontjaként jelenik meg.