Skip navigation

4.5 A szülőkkel való kapcsolattartás

Az óvodapedagógus – szülő kapcsolata többféle lehet, az igazi hatékonyság érdekében az együttműködésre törekvő, a partnerségre épülő, a segítésre, bátorításra szolgáló formákat kell előnyben részesíteni. Fontos, hogy az óvodapedagógus még az óvodába lépés előtt vegye fel a kapcsolatot a családdal, nyerje meg a bizalmukat. A későbbiekben találják meg a közös hangot, hogy a nevelési elgondolásokat, nézeteket, módszereket közelítsék egymáshoz. A szülőt partnernek tekintve tegyünk kísérletet a „pedagógiai diplomácia” lehetőségeinek kiaknázására, próbáljunk meg finoman segíteni, a „bátorító nevelés” eszközeit nemcsak a gyereknél, hanem a szülőnél is alkalmazni. Fontos a megfelelő kommunikációs csatornák megnyitása, a helyzetnek, időnek, kommunikációs partnernek megfelelő kommunikáció, a kommunikációs kultúra kialakítása.

Fontos, hogy a szülő lássa, hogy megbecsüljük, együttműködésre törekszünk, partnerként kívánunk részt venni a gyermek nevelésében. Minden őszinte igyekvésekor adjunk hangot őszinte elismerésünknek, erősítsük a legapróbb pozitív törekvéseket és eredményeket, hisz a fejlődés kis lépésekben valósul meg.

Igyekezzünk az óvodai csoport szülői közösségét úgy szervezni, hogy mindenki megtalálja benne a helyét, vegyük figyelembe a kapcsolatépítés során az egyéni érdeklődést. Koncentráljunk a szülő „személyes kompetenciáira”, engedjünk bepillantást az óvoda életébe, a mindennapi apró tevékenységekbe is, hogy a szülő láthassa a tervszerű átgondolt nevelés, egyéni fejlesztés lehetőségeit.


      

A szülőkkel való jó kapcsolat segíti a pedagógust is, hogy a gyermeket jobban megismerje, ki tudja választani azt a stratégiát, amelynek segítségével a szülőket rá tudja hangolni a gyermek érdekében az optimális együttműködésre. 

A nevelő-szülő kapcsolatnak nagyon fontos eleme, hogy higgyünk a szülő képességeiben, abban, hogy képes együttműködő partnerként részt venni a gyermeke nevelésében. Erősítenünk kell a legapróbb törekvéseket és eredményeket, hisz a szülő nevelési stílusában a fejlődés apró lépésekben valósul meg.

A következő részben a nevelő és szülő eltérő, vagy egybecsengő nevelői magatartásáról, a nevelési stílus jellemzőiről lesz szó, összevetve a gyermeket ért hatásokat.

1.

a) A szülő szeretettel, rugalmasan, következetesen nevel. A gyerek barátságos, aktív, megbízható.

b) A pedagógus meleg emberi kapcsolatokat alakít ki, nyílt, demokratikus légkört teremt, világos követelményeit betartatja. A közösségben baráti kapcsolatok, közvélemény és közösen kialakított és betartatott csoportnormák vannak.

2.

a) A szülő szeretettel, de az utat mindenben kijelölve nevel. A gyerek érzelemgazdag és kötelességtudó, de semmiben sem kezdeményező.

b) A nevelő jó hangulatot, feladattartást, fegyelmet teremt, de önálló döntésre nem nevel. A közösségben a hangulat, a teljesítés jó, de a csoport teljes konformitást követel.

3.

a) A szülő elfogadóan, megértően nevel, de követelményt betartatni nem tud. A gyerek kreatív, ambiciózus, de önkontrollja gyenge, sikerért, népszerűségért, minden normát áthág.

b) A nevelő jó munkalégkört teremt, feladattartás nélkül, csak az érdekeset végzik el. A közösség aktív, de túlzott rivalizálás jellemzi.

4.

a) A szülő agyonfélti gyermekét, irányítás helyett szorongásának átadásával passzívvá, gátolttá teszi. A gyerek mindenáron csak a kudarcot akarja elkerülni, jutalmat szerezni.

b) A nevelő dédelgetéssel, lekenyerezéssel próbál passzív követésre rávenni. A közösség nem hatékony, tulajdonképpen érzelmileg kapcsolódók halmaza.

5.

a) A szülő tulajdonképpen nem nevel, csak azért buzdít önállóságra, hogy a gyerek ne legyen terhére. A gyerek aktív, de kielégületlen és gátlástalan.

b) A nevelő személyiségfejlesztéssel nem, legfeljebb a tananyaggal foglalkozik. A közösség tulajdonképpen nem alakult ki, hatékonysága nincs.

6.

a) A szülő nyíltan és becsületesen nevel, de megőrzi autonómiáját s a gyermeket is erre ösztönzi. A gyerek aktív, felelősségvállaló, de érzelmileg nem harmonikus.

b) A nevelő világosan és határozottan nevel, de távolságot tart. A közösség demokratikus, de a cél és normák tartják össze.

7.

a) A szülő szigorú következetességgel, de a gyermeket figyelmen kívül hagyva nevel. A gyermeket önmaga ellen fordított agresszió vagy fanatizmus jellemzi.

b) A nevelő csak a vakfegyelem fenntartására koncentrál. A közösség tulajdonképpen nem közösség, autokratikus, fanatikus csoport.

8.

a) A szülő tulajdonképpen deviáns személyiség, érzelmi, értelmi, erkölcsi szintje alacsony. Viselkedése megalázó, önérték-csökkentő, nem fejlesztő. A gyerek kielégületlen, gátolt, impulzív. Önérték-csökkenéséből származó feszültségét váratlanul, magát is károsítóan, s újabb konfliktust teremtően vezeti le.

b) A nevelő hideg, örökké gátolni igyekvő, korholó, a légkör rossz, teljesítmény gyenge. A közösség helyett egymást hibáztató, rossz légkörben élő egyedek.

A gyermek egészséges fejlődése szempontjából négy feltétel együttléte optimális:

  1. A szülők és a nevelők kiegyensúlyozott kongruens kapcsolata és egyetértő nevelési módja.
  2. A gyermek iránti szeretet és bizalom.
  3. A biztonságnyújtó, követelményt, erőt és oltalmat egyaránt képviselő szülői, nevelői magatartás.
  4. A nevelésmód rugalmassága, nyitottsága, a nevelői, szülői ráhatásoknak a gyermek személyiségéhez igazodó plaszticitása.