4.2 Az óvodapedagógus személyisége és nevelési stílusa

A gyermeki személyiség fejlődése és érzelmi stabilitása szempontjából meghatározó lehet, hogy milyen vezetési-nevelési stílust képviselő felnőttek társaságában nő fel. Az óvodapedagógus nevelési stílusa mint minta és mint érzelmi háttér befolyásolhatja a gyermek életét, fejlődésének irányát. Felnőtt élete során a gyermeki környezetben tapasztalt nevelési-vezetési stílust tartja majd mérvadónak, vagy éppen annak ellenkezőjét alkalmazza rossz tapasztalatai hatására. Mélyen beleivódik a gyermek emlékezetébe, hogy mennyire megalázó vagy sértő volt egy helyzet, megoldás számukra, vagy éppen ellenkezőleg, hogy mennyire épültek belőle.

A rideg, agresszív megnyilvánulások felé hajló légkör a gyermekből szorongást, gátlásosságot, indokolatlan bűntudatot, vagy kifelé irányuló agressziót válthat ki. Gyakori a túlzott óvás, féltés is a családokban leginkább az anya részéről. Ezekben a családokban meleg az érzelmi légkör, főként az anya-gyermek kapcsolatban, viszont a gyermek passzívvá, gátolttá válik, serdülőkorban pedig csak nagyon nehezen következhet be a szülőktől való elszakadás. Az óvodáskort, iskoláskort elérve megjelenik egy újabb felnőtt vezetési-nevelési stílusa a gyermek világában, a pedagógusé. A nevelő vezetési tevékenysége nem csupán egy-egy személyiségre irányul, hanem az egész kis közösségre, amelyet irányít. Hogy nevelési tevékenysége eredményes legyen, meleg emberi kapcsolatokat kellene kialakítania a gondjaira bízott gyermekekkel, illetve ilyen irányba terelgetni a gyerekek egymás közötti kapcsolataiban is.

Nyílt, demokratikus légkört kellene teremtenie, és világos, a gyermekek életkori szintjének megfelelő követelményeket állítani, azok végrehajtását következetesen ellenőrizni.

Mindez azért is lényeges, mert csak ebben az esetben alakulhat ki olyan közösség, amelyre a baráti kapcsolatok megléte, a közösen kialakított és betartott csoportnormák jellemzőek. Ilyen közösségekben az egyén személyiségfejlődése is optimális mértékben biztosított.

Ha a nevelés, azaz a másokkal való együttélés szakmává válik, ez azt is jelenti, hogy az ember a hivatásával együtt egy sor nehézséget is vállal.

A kreativitás és érzékenység mellett még annak a képességnek is birtokában kell lennie a nevelőnek, amellyel megvédi saját személyiségét a szükséghelyzetben túl sokáig, és túl intenzíven végzett munka hatásaitól.

A mindennapi szituációk mind a pedagógus, mind a gyermek magatartását befolyásolják, illetve korlátozzák. E szituációk irányítani tudása a pedagógiai alkalmasság fő összetevője.

Ahhoz, hogy a pedagógus ezeknek a tulajdonságoknak legalább egy részét magáénak mondhassa, ezáltal eredményes munkát végezhessen, szükséges, hogy kialakuljon benne a hivatáshoz való kötődés. A hivatástudat kialakulásának értelmi, érzelmi és akarati alapja van. Szükséges hozzá a magas színvonalú szaktudás és az egyén munkája iránt érzett szeretete. A hivatásszeretet stabil érzelmi kötődést jelent erős értelmi és erkölcsi tartalommal. Ez az egyén munkájához fűződő viszonyának a legmagasabb szintje. Kialakulásának elengedhetetlen eleme a pedagógus pályával kapcsolatos elvárások belsővé válása, amit szerepvárásnak nevezünk. Ez az adott szerephez kapcsolódó viselkedések összességét jelenti, melyeket a csoport elvár az adott szerepet betöltő személytől. Ezeknek az elvárásoknak a belsővé válásához szükséges a pedagógus bizonyos fokú önismerete és a hivatásértékek felismerése. Az értékek kialakítása csak akkor lehet eredményes, ha a pedagóguspálya jellegzetességeivel, kívánalmaival egységben történik. Ezáltal az egyén közel kerül hivatásához és megfelelő ismereteket szerezhet róla. A pedagógushivatással való azonosulás megköveteli azt is, hogy a pedagógus tisztában legyen azzal, hogy nemcsak hivatást vállalt, hanem egy annak megfelelő szerepet is. Egy eredményes pedagógusnál ez a vállalt szerep és a saját énje nagyon közel áll egymáshoz, így nem okoz a kettő különbsége összeütközéseket, meghasonlást. Ennek elkerülésében nagy segítséget nyújthat a megújulásra és a nagyfokú kreativitásra való képesség, melyek jól kialakíthatók személyiségfejlesztés útján.

Mindenképpen meg kell lennie a feltétel nélküli elfogadásra való irányultságának. Ez pozitív érzelmi odafordulást jelent, mely a személyiség optimális fejlődésének a feltétele. A lényeg, hogy magának a gyermeknek szóljon, akiben önmagában sok érték van. Alapja az önelfogadás, ugyanis addig senki nem tud egy másik személyt feltétel nélkül elfogadni, amíg önmaga iránt nem érzi ezt. Lényeges még az is, hogy az elfogadásnak nem szabad, hogy feltétele legyen a viszonosság.

Másik elengedhetetlen személyiségvonás az empátia, vagyis a másik ember érzéseinek a megértése és pontos visszajelzése. Ebben a folyamatban információkat dolgozunk fel, majd visszajelezzük őket saját érzelmeink szűrőjén keresztül. Ilyenkor az egyénre kell odafigyelni, mert ő a maga módján egyedi. Az empátia lényege, hogy megkíséreljük átélni azokat az érzéseket, érzelmeket, amiket a másik személy élt át az adott szituációban.

Harmadik személyiségvonás a kongruencia, vagyis az értékeinkben való bizonyosság, mely tapasztalatszerzés útján tudatossá válik. Így uralkodóvá válhat a természetes viselkedés, hogy ne legyen szükség elhárító-védekező magatartásra. A szerepviselkedési biztonság egy olyan képességbeli elem, mely gazdag és rugalmas viselkedésrepertoárt feltételez és a konkrét helyzet átélésével valósítható meg. Mi is a szerep? Röviden: a csoportfunkcióknak megfelelő viselkedés. Ahhoz, hogy a pedagógus biztonsággal tudjon viselkedni szerepén belül az kell, hogy gyorsan átlássa az adott helyzetet és együttműködjön a környezetével, vagyis a szülőkkel, gyerekekkel és a kollégákkal. Az együttműködésben segít a konfliktusmegoldás erőszakmentes és kreatív formája, mely által a felek képesek lesznek elfogadni egymás véleményét és hajlandóak a megegyezésre, kompromisszumra. Lényeg az, hogy olyannak fogadjuk el a másikat, amilyen, mert ez ösztönzőleg hat mind a fejlődésre, mind a változni akarásra. Emellett, ha elfogadjuk a gyereket a maga sajátos, esetenként nehezen kezelhető magatartásával, akkor ezt ők is könnyebben megteszik magukkal. Felismerik saját értékeiket és megismerik a szeretve lenni érzést.