6.5 Család és óvoda együttműködése jogi szempontból

A család kis közösség, melynek tagjai között vérségi, leszármazotti kapcsolat (házasság, örökbefogadás) van. Néhány, általánosan elfogadott jellemzője pl. a tagok közötti rendszeres, életvitelszerű kapcsolat, az érzelmi, szellemi, értékrendbeli összehangoltság, az egymásra utaltság. A szociológia rendszerszemlélettel közelíti meg a kérdést (rövid összefoglalását ld. http://hu.wikipedia.org/wiki/Csal%C3%A1d_%28szociol%C3%B3gia%29 ).

A családok fő funkciói a biológiai (reprodukció, örömszerzés), a gazdasági (létfenntartás, működési feltételek megteremtése) és a szocializációs funkciók.

A szocializációs funkciók között tartjuk számon a családon belüli anyanyelvi nevelést, a szokások – hagyományok – normák átszármaztatását, az érzelmi biztonság megteremtését,  a nevelést, a szociális kompetenciák fejlesztését.

A családok ezen a téren folytatott tevékenységének eredményességéről az óvodai mindennapokban közvetlen tapasztalatokat szerezhetünk.

A családokra vonatkozó törvényi rendelkezéseket az ÚJ Ptk. – (Családjog) tartalmazza, a családokkal való foglalkozás, együttműködés jogi kereteit a Ptk-ban foglaltak szabják meg (a Családjog teljes szövege elérhető a következő linken: http://ptk2013.hu/uj-ptk-normaszoveg/uj-ptk-iv-konyv-csaladjog/711).

Az óvodáztatásban részt venni 2015. őszétől minden 3 éves kort elért gyermek számára kötelező (a 2011. évi CXC. Törvény a nemzeti köznevelésről értelmében, életbe lépett 2014. szept.1-jén), a törvény teljes szövege elérhető a http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100190.TV linken.

A törvény számunkra legfontosabb intézkedései közé tartoznak a következők:

3.§ (2.) a feladatmegosztásról,

3.§ (6.) az iskola előtti fejlesztés elrendeléséről,

8.§ (1.) az óvodáztatási kötelezettségről.

Az óvoda és a családok együttműködésének hagyományos színterei a következők: családlátogatás, beszoktatás szülővel, napi kapcsolattartás (személyes találkozás, telefon, e-mail), szülői értekezlet, szervezett megbeszélések a gyermek fejlődéséről, szülőkkel együtt szervezett ünnepek, kirándulások, elégedettségi vizsgálatok, fórumok, együttműködés a Szülői Munkaközösséggel.

Az együttműködésnek együttneveléssé kell fejlődnie!

Az óvodapedagógusnak feltételeznie kell, hogy a szülő a legjobban ismeri, és a legjobbat akarja gyermekének. Nyitott, együttműködő attitűddel, szakmailag megalapozott véleménnyel, az óvodai nevelés magas színvonalával érje el a pedagógus, hogy pedagógiai munkáját a szülők támogassák, kapcsolattartásukat az őszinteség, és a problémák megoldására való törekvés jellemezze! Munkája során legyen megértő, türelmes, elvárásaiban egységes és következetes, a családok érzelmi életébe soha ne avatkozzon, bizalmas információt ne hozzon nyilvánosságra, a gyermekeket érintő döntéseibe a szülőket mindig vonja be!

A családok eltérő sajátosságait fogadja el tényként, azokba egyoldalú változtatási igényekkel ne avatkozzon! Tartsa szem előtt, az együttnevelés célja a gyermek személyiségfejlődése, melyet legeredményesebben a családokkal – és egyéb nevelő tényezőkkel, intézményekkel –együttműködve, a megfelelő kapcsolatrendszer kialakításán keresztül tudja megvalósítani!