2.1 A magyar óvodai nevelés kezdetei

Hazánkban az első óvodák már a 19. század elején megkezdték működésüket, a legelső a Brunszvik Teréz által 1828-ban a krisztinavárosi Mikó utcában megnyitott óvoda volt.

Az első falusi kisdedóvót 1836-ban Bezerédi Amália alapította a Tolna megyei Hidja-pusztán.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Bezer%C3%A9dj_Am%C3%A1lia és http://www.pim.hu/object.AE5C664E-9731-43A6-9BF3-FDDC55CD4533.ivy ) 

Koszorúk Tolnán 2012 (fotó: Sztanáné)

Brunszvik Teréz még oskolának nevezte ezeket az intézményeket, melyek valóban kisgyermekiskolák voltak, ahol Pestalozzi szellemében a Brunszvik Teréz által kidolgozott beszéd- és értelemgyakorlatok folytak. Brunszvik Teréz munkássága kapcsán az európai neveléstörténet legnemesebb törekvései vannak jelen a magyar óvodapedagógiában, az angliai dame school intézményétől Owen infant school-ján és Samuel Wilderspin törekvésein keresztül Rousseauig, Pestalozzi-ig, Fröbelig.

1. Robert Owen, 2.Jean-Jacques Rousseau, 3. Pestalozzi (F.G.A.Schöner olajfestménye,18-19.sz.)

Szemléletük közös vonása a gyermekszeretet, a gyermek iránti elkötelezettség, a gyermek személyének tisztelete, a törekvés, hogy erkölcsös és értékes felnőtté nevelődjenek a gyermekek. Tudjuk, hogy Brunszvik Teréz olvasmányai és külföldi tapasztalatai alapján alakította ki kisdedóvó intézményeit (1828), melyek további fejlődésében mind a kontinentális, mind az angolszász hatások érvényesültek. A cél a védelem, a gyámolítás, a nevelés, az oktatás.

Fröbelt, a Fröbel-i gondolatokat ki kell emelnünk, és nemcsak azért, mert Brunszvik Terézzel folyamatos kapcsolatban állt, leveleztek, megosztották gyermeknevelésre vonatkozó elképzeléseiket, hanem mert az 1860-as években Rapos József magyarra fordított Fröbel írásaiból, így közvetlen hatást gyakorolt a magyar óvodáztatás és iskoláztatás ügyére.

A két terület markáns szétválásának fontos dátumai az 1845-ös királyi rendelet, mely meghatározta a tankötelezettséget, majd az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény és az 1891.évi XV. törvénycikk a kisdedóvásról (http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=6422). Máig szóló a törvény 1§-a, mely beilleszti a kisdedóvást a köznevelés rendszerébe: „1.§ A kisdedóvás feladata a 3-6 éves gyermekeket, egyfelől ápolás és gondozás által a szülők távollétében érhető veszélyektől óvni; másfelől rendre és tisztaságra szoktatás, valamint ügyességöknek, értelmüknek és kedélyüknek korukhoz mért fejlesztése által őket testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükben elősegíteni. Az 1868. évi XXXVIII. tc. által az elemi népiskolák feladatául megjelölt tanításnak a kisdedóvás körében helye nincs.”

A Fröbel-i romantikus gyermekkép, az ártatlan gyermekeket védő, óvó „gyermekkert”-ek, a mozgással, kertészkedéssel, játékkal fejlesztő pedagógia mély gyökereket vert a magyar pedagógiai gondolkodásban. Samu József, a Bajai Állami Tanítóképző Intézet egykori igazgatója nyugalomba vonulása után könyvbe rendezte tanulmányait 1891-ben, mely írások Élet- és Nevelési Rajzok (Emlékezéseimből) címmel 1895-ben meg is jelentek. Ebben a kötetben olvashatjuk: „A csintalan gyermeket én nem tartom rossznak, már csak azért sem;  mert többnyire vérmérsékletének és jól táplálkozásának kifolyása. A jól táplált csikó mindig fickándozik, de azután ebből lesz a bátor harci paripa” (Samu József, 1895, 206).

XX. századi pedagógiánkban a szigor a fegyelmezés és a gyermeki személyiség óvása, a cselekvés, az önálló alkotás segítése és támogatása – köszönhetően a reformpedagógiáknak – egyaránt jelen vannak.