6.3 A szociális kompetencia fejlődése/fejlesztése óvodás korban
Az egyes gyermekek fejlődését, pl. tudását, erkölcsi, esztétikai, testi minőségének – vagyis személyes, szociális és kognitív kompetenciáinak – fejlődését az óvodai-iskolai tevékenységek során tudatosan segítjük elő, pl. az optimális nevelési/tanítási/tanulási körülmények megteremtésével, megfelelő programok és eszközök választásával, a tevékenységek során a gyermek egyéniségének, individuális jellemzőinek és igényeinek figyelembe vételével.
A neveléstudományban a kompetencia szó (szakszóvá válása Chomskyval kezdődött a nyelvi kompetencia és a nyelvi performancia megkülönböztetésével) a pedagógiában többek között Nagy József (2000) modelljével vált általánosan használatossá annak következtében, hogy a modell a személyiséget kompetenciák segítségével írja le.
A hivatkozott modell személyes, szociális, kognitív és speciális kompetenciákkal írja le a személyiséget.
A kompetenciák megfelelő fejlődésük során hierarchizálódnak, strukturálódnak, optimalizálódik működésük, így válhat, szerveződhet a gyermeki személyiség harmonikus, autonóm és kreatív fiatallá, felnőtté. A megfelelő fejlődéshez impulzusok kellenek, élmények, gyakorlat közeli tartalmak és tevékenységek.
Természetesen sok múlik azon, hogy mikor, időben kezdjük-e a fejlesztést. Fejleszteni ideális életkorban optimális szinten kell a képességeket, a különböző képességek fejleszthetőségének szenzitív időszakát fel kell ismernünk!
A szociális kompetencia kutatás gyökerei az ’50-es évekre nyúlnak vissza, az 1970-es években emelkedik a szociális kompetencia fejlődését vizsgáló kutatások száma.
Az 1980-as években az érzelmek társas viselkedésben játszott szerepét, az érzelmek kifejezéséért és megértéséért felelős pszichikus elemeket vizsgálták elsősorban, az 1990-es években az érzelmek és a gondolkodási folyamatok kerültek az érdeklődés középpontjába.
Az utóbbi évtizedekben felgyorsultak az érzelmi kompetenciával foglalkozó kutatások, melyek a kompetencia alakulását gyermekkorban vizsgálják.
Hazánkban Zsolnai Anikó kutatásai a szociális kompetencia fejlődési modelljére alapozódnak, vizsgálatai iskolás korú gyermekekre irányultak.
A vizsgálatok alapján kijelenthető, az érzelmi kompetencia 3 legfontosabb eleme: az érzelmek kifejezése, az érzelmek ismerése, az érzelmek szabályozása.
A fentiek értelmében a szociális készségek olyan „viselkedéstechnikai eszközök”, olyan tanult pszichikus összetevők, amelyek a specifikus célú, tartalmú szociális viselkedés kivitelezésében működnek közre, jellemzőik:
- tanulás útján sajátítjuk el,
- verbális és nem verbális viselkedési formákat tartalmaznak,
- szituációfüggőek, nehezen mérhetőek, a kutatók arra törekednek, hogy minél több szociális készséget pontosabban meg tudjanak határozni,
- fejlődése leginkább gyermekkorban befolyásolható.
Az óvódás korú gyermekek szociális fejlődésének vonalát Millar írta le, a leírás alapján a fejlesztési feladatokat a mindennapi tevékenységek, mindenek előtt a játék során tudjuk megvalósítani.
A társas kapcsolatok kialakulásának szakaszai Millar szerint:
- 6-12 hónapos: szereti a gyerekek társaságát, figyeli őket,
- 9-13 hónapos: figyel a játszótársra, aki már fontosabb lehet, mint a játékszer,
- 12-24 hónapos: egymás mellett játszás,
- 2-3 éves: szándékosan keresi más gyermekek közelségét, de az együtt játszás rövid idejű,
- 3-4 éves: igényli a vele egykorú játszótársakat.
A játékok szervezése során figyelmet kell fordítani a gyermekek érzelmeire, a játékhoz, játszótársakhoz való viszonyra, a szerzett élményekre.
