Skip navigation

2.3. A gyógypedagógus tevékenysége és kompetenciái

Az előzőekben ismertettük, hogy Mesterházi Zsuzsa a gyógypedagógus kompetenciáját szaktudás, gyakorlati tevékenység és személyiségvonások együtteseként definiálja, azaz a speciális nevelési szükségletek, életvezetési problémák átfogó felméréséből adódó gyógypedagógiai feladatok meghatározása és ezek ellátása (Mesterházi, 1997). 

„A 20. század második felében, még inkább a század utolsó egy-két évtizedében a gyógypedagógusi tevékenység teljesen átalakul: jelentősen bővülnek elemei és dimenziói, de főként a gyógypedagógiai (nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás, rehabilitációs) műveletek választéka gazdagszik.” (Gordosné, 2004. 13.o.) Más szerzők megfogalmazásában is tükröződik a gyakorlati tevékenységek széles palettája, mely szerint „a gyógypedagógiai diagnosztikus, terápiás, oktató, nevelő, rehabilitáló folyamat széles spektrumú, rendszerszerű és több intézményt érintő tevékenység. A szolgálat, szolgáltatás a társadalmi élet számos területén hat. Komplex segítséget jelent a rászorulóknak a családban, valamint az intézményes ellátás esetében.” (Papp és mtsai, 2012. 176.o.)

Gordosné Szabó Anna értelmezésében „a gyógypedagógiai tevékenység a gyógypedagógiai segítséget igénylő személyek komplex rehabilitációs folyamatának minden életkorra kiterjedő egyik formája” (Gordosné, 2004.231.o.). A szerző hangsúlyozza, hogy a gyógypedagógiai tevékenység az ellátási körébe tartozó egyének személyiségalakítását célzó, szakszerűen tervezett hatásrendszerként definiálható, valamint leírja, hogy a népesség/sérülésspecifikus gyógypedagógiai résztevékenységek mindegyike integrálja a gyógypedagógiai tevékenység valamennyi alkotóelemét.

A gyógypedagógiai tevékenységet a sérült, fogyatékos, akadályozott személyek speciális nevelési szükségleteihez illeszkedő, szakszerűen tervezett, személyiségalakító, komplex – nevelési, oktatási, fejlesztési, terápiás és rehabilitációs résztevékenységekből építkező – hatásrendszerként értelmezi (Gordosné, 2004).

 

A gyógypedagógus kompetenciája, tevékenysége tehát rendkívül széleskörű. Szűkebb értelemben a gyógypedagógus az oktatási, nevelési, terápiás, rehabilitációs eljárásokkal közvetlenül az akadályozottságot, korlátozottságot kívánja enyhíteni, csökkenteni és ezzel közvetve befolyásolni a fogyatékosság állapotát is. A gyakorlati gyógypedagógiai tevékenység területei tehát lefedik a különféle speciális diagnosztikai, fejlesztő, nevelő, terápiás és rehabilitációs metódusok széles spektrumát és folyamatos fejlesztését, valamint a prevenciós lehetőségeket is. A gyógypedagógia és a gyógypedagógus kompetenciájának bővülése legtágabb értelmezésben magában foglalja a speciális nevelési igények mellett a különtámogatást igénylő fogyatékos személyek egészségvédelmét, szociális biztonságát, munkaerő-piaci helyzetét, életminőségét, az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetben való részvétel feltételeinek támogatását (Mesterházi, 2007; Szabó, 2008).

forrás: Gyógypedagógus-történetek (2008). Gordosné dr.Szabó Anna 2. rész

Feladat

Csoportos feladat: Tekintsék meg a filmbejátszást 1.30-tól. Vitassák meg, hogy milyen dilemmákat fogalmazott meg Gordosné Szabó Anna a gyógypedagógusok gyakorlati kompetenciájával kapcsolatban!