2.4. A gyógypedagógusok iránti kereslet

A gyógypedagógiai tevékenységek alakulását az ezredfordulótól követi nyomon tanulmányában Torda Ágnes, és rávilágít arra, hogy az elmúlt húsz évben folyamatosan változott a gyógypedagógiai tevékenység, az oktatás feltételrendszere, a jogszabályi környezet. Több mint egy évtizeden át jellemző volt a szakmai feladatellátás tartalmának és hatókörének folyamatos bővülése. A változás a hagyomány és újítás, továbbá a kiterjesztés és visszavonás szavakkal jellemezhető (Torda, 2013).

Mindezek következtében napjainkban a gyógypedagógusok iránti kereslet rendkívül szerteágazó. A munkaerőpiac az elmúlt 25 évben nagy változásokon ment keresztül, mely erősen érintette a fogyatékos népesség számára biztosított társadalmi segítségnyújtás legkülönbözőbb színtereit, tevékenységeit. A munkaerő-piaci igény expanzióját egyrészről a teljes életútra kiterjedő gyógypedagógiai kísérés szükséglete a koragyermekkori intervenciótól a felnőtt fogyatékos személyek pedagógiai kíséréséig, másrészt a különböző ágazati szükségletek indokolják. A köznevelési intézményekben egyre hangsúlyosabb az integrált, inkluzív nevelés, ami újfajta szakmai kompetenciákat követel a gyógypedagógusoktól, hangsúlyozottan az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények és a pedagógiai szakszolgálatok területén. Előtérbe kerül a konzultáció és gyógypedagógiai tanácsadás feladata. Az egészségügyben a komplex rehabilitációs szemlélet terjedése teszi szükségessé az orvosi rehabilitációt követően a fogyatékos személyek segítésére alkalmas szakemberek foglalkoztatását. Ezen kívül a szociális szféra széles bázisán, például a fogyatékos személyek jelentősen növekvő számú lakóotthonaiban, és az elemi rehabilitáció, foglalkozási rehabilitációs foglalkoztatás megszervezésében, lebonyolításában tölt be fontos szerepet a gyógypedagógus.

A Szegeden végzett frissdiplomás gyógypedagógusok körében végzett kutatásunk eredményei is alátámasztották ezt az intenzív keresletet a szakon végzettek iránt.  A 2014 őszén lefolytatott kérdőíves felmérés elsődleges célja a gyógypedagógia alapszakon végzett pályakezdő gyógypedagógusok pályára állásának nyomon követése volt. A vizsgálat legfőbb kérdései a frissdiplomás gyógypedagógusok továbbtanulási aktivitása és irányai, álláskeresési esélyek, elhelyezkedési motivációk, a munkaerő-piaci fogadtatás és a terepintézmények érintettsége a munkahely választási preferenciákban.  

A vizsgálati populáció az SZTE JGYPK Gyógypedagógus-képző Intézet nappali tagozatán 2014-ben végzett gyógypedagógusok köre volt, a minta elemszáma 54 fő. A kérdőíves felmérésre adott válaszok alapján elmondható, hogy a szakon végzettek egy kivételével valamennyien gyógypedagógusként szeretnének dolgozni és nem volt olyan frissdiplomás gyógypedagógus, aki pályázott ugyan gyógypedagógus munkakörbe és nem kapott állást! Az eredmények azt mutatják, hogy a frissdiplomás gyógypedagógusok megszerzett szakképesítés iránti motivációja erős, az álláskeresési esélyek kiválóak, stabil a végzettek munkaerő-piaci helyzete. Elmondhatjuk, hogy erős a diploma értéke az álláskeresés folyamán (Máténé, 2015). A kapott adatok reális elemzéséhez hozzátartozik, hogy a felmérés olyan időszakban történt, amikor a gyógypedagógiai rendszer átalakulása valósággal beszippantotta a pályakezdő gyógypedagógusokat.