4.1. A gyógypedagógiai gyakorlatok célja a szegedi gyógypedagógus-képzésben
A 2. fejezetben ismertetett táblázatban összefoglalóan szemléltettük, hogy a gyógypedagógiai gyakorlatok átszövik a képzési struktúrát. A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Gyógypedagógus-képző Intézet mintatantervében a gyakorlatok egymásra épülnek, így a célok és kompetenciák ennek megfelelően gyakorlatról-gyakorlatra fokozatosan bővülnek. A gyakorlatok célját itt egyetemlegesen fogalmazzuk meg, melyek az egyes gyógypedagógiai gyakorlatokra lebontva az alfejezetekben olvashatók.
Általános cél, hogy a gyógypedagógus hallgató a választott szakirányainak megfelelő területeken csoportos és egyéni helyzetekben legyen képes alkalmazni azokat az oktató, nevelő, fejlesztő, megelőző, segítő, rehabilitációs és terápiás eljárásokat, melyek a különböző képességek hiánya, korlátozottsága miatt a gyógypedagógiai gondoskodást igénylő egyének fejlesztési igényeit kielégítik
Cél, hogy a gyógypedagógus-hallgató a gyakorlóhelyen
- ismerje meg a gyógypedagógiai tervezés helyi dokumentumait;
- gyűjtsön tapasztalatot az intézményen belüli szakmai és szakmaközi együttműködésről,
- ismerje meg a szülőkkel való kapcsolattartás lehetőségeit és módjait;
- legyen képes a sikeres kommunikációra a gyakorlatvezető gyógypedagógussal, mentorral és a fogyatékos egyénekkel egyaránt;
- szerezzen ismeretet az egyéni és a csoportos foglalkozások és tanítási órák tervezésében, szervezésében, levezetésében, szakszerű elemzésében;
- bővítse elméleti ismereteit a szakirányához tartozó gyermek, tanuló, vagy felnőtt fogyatékos egyén jellemzőinek megismeréséről és a személyre szabott fejlesztéséről;
- legyen képes a szakirányához tartozó gyermek, tanuló, vagy felnőtt fogyatékos egyén személyiségének sokoldalú, differenciált megismerésére;
- legyen képes a gyógypedagógiai terminológia szakszerű alkalmazására a gyakorlat szóbeli elemzésében, önreflexióiban és az írásbeli feladatokban;
- fogadja el a másságot, erősödjön toleranciaképessége;
- erősödjön a gyógypedagógus hivatás iránti pályamotivációja és pályaszocializációja (Máténé, 2011).
A gyógypedagógiai gyakorlatok során kialakuló kompetenciák:
A gyógypedagógus-hallgató képessé válik
- elméleti ismereteit gyakorlati tapasztalatokkal kiegészíteni,
- a különböző kórképekről szerzett elméleti és gyakorlati ismereteit, tapasztalatait elmélyíteni,
- az értelmileg akadályozott egyének vagy a tanulásban akadályozott gyermekek/ tanulók több szempontú pedagógiai jellemzésére,
- a fogyatékosság hátterében álló bio- pszicho- szociális faktorok közötti kölcsönhatások felismerésére, elemzésére,
- felismerni és alkalmazni a szakirányainak megfelelő sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló nevelésével, oktatásával kapcsolatos készségek, képességek fejlesztésének lehetőségeit és módszereit, felnőtt fogyatékos személyek pedagógiai kísérésének korszerű szemléletű eljárásait;
- az értelmileg akadályozott kliensek vagy a tanulásban akadályozott gyermekek tanulók sérülés-specifikus és egyéni képességeinek megfelelő tanulási technikák kiválasztására, tervezésére és gyakorlati alkalmazására;
- gyermek, tanuló, fiatal és felnőtt differenciál-diagnosztikai jellemzésére;
- elméleti ismereteinek tudatos és egyre önállóbb, kreatív alkalmazására;
- a gyógypedagógus hivatáshoz kapcsolódó szakmai identitás megismerésére és gyakorlására a gyógypedagógiai tevékenységek színterein.
A további alfejezetekben az egyes tanegységek célját, feladatait, színtereit kurzusonként részletesen bemutatjuk.