3.3. Gyógypedagógiai gyakorlat, a tanterven átívelő folyamat

A gyakorlatok áthatják a gyógypedagógus hallgatók felkészítésének teljes folyamatát. A gyakorlati kompetenciák nem egyetlen kurzus tanulása alapján alakulnak ki, hanem számos tanegység tevékenységeinek során fejleszthetőek, és a képzésünk legáltalánosabb céljai közé tartoznak.

A gyakorlati kurzuselemek beépülése és eloszlása a nyolc szemeszterben, valamint a terepmunka időkeretének számadatai releváns mutatói annak, hogy a praxissal kapcsolatos tevékenységek már az első évfolyamon szerepet kapnak, permanensen és magas óraszámban integrálódnak a hallgatói tevékenységekbe, majd a gyógypedagógus jelöltek tanulmányainak utolsó félévében a szakterületi terepgyakorlattal teljesednek ki (Máténé, 2014).

Tapasztalataink azt mutatják, hogy gyógypedagógus-képzésbe bekerülő hallgatók egy jelentős része a képzés megkezdésekor nem rendelkezik azokkal a megelőző saját élményekkel, amely a fogyatékos személyekkel kapcsolatos bármely tevékenységhez elengedhetetlen pozitív érzelmi viszonyulást, attitűdöt, toleranciaképességet megalapozhatja.  Emiatt kivételes jelentőségű a képzés első évfolyamának tanegységeibe illeszkedő első gyógypedagógiai gyakorlat. A jelöltek heti rendszerességgel, kis létszámú hallgatói csoportokban látogatásokat tesznek a különböző fogyatékossági populációba tartozó személyekkel több korosztályon átívelően foglalkozó gyógypedagógiai és többségi intézményekben. A különleges gondozást igénylő gyermekekkel, fogyatékos felnőttekkel való személyes találkozások, saját élményű tapasztalatok és együttlétek impulzusai döntő jelentőségűek a pályamotiváció megerősödése szempontjából. Az érzékenyítésen túl a kurzus kulcsfontosságú a későbbi szakirány-választás előkészítésében, a hallgatói szakirány-orientációban is. Természetes közegben, élményszerű szituációkban ismerkednek a hallgatók a gyógypedagógus szakember főbb kompetenciáival, tevékenységeinek színtereivel, tárgyi feltételeivel és az interdiszciplináris együttműködések lehetőségeivel.  Ennek eredménye, hogy már az első gyakorlat „életszerűvé” teszi a képzést, hidat képez az elméleti felkészülés és a praxis között (Máténé, 2015b).

A terepen szerzett élményekről Szabó Gáborné ny. gyógypedagógus- igazgató gondolatát idézve: „az első osztály, az első gyógypedagógus, az első óra arról, amit tanult, maga a szakma, a hivatás, ami talán egy életre szól.”(Szabóné, 2006. 43.o.)

A továbbiakban a hallgatók gyakorlati felkészítése két választott szakirányukon párhuzamosan történik a második és harmadik gyakorlat keretében. A tanegységek tartalmát a 4. fejezetben részletezzük.  A szegedi képzés egyik erőssége, hogy a gyakorlat-irányultságot a Kar vezetése elismeri, így a mikrocsoportos terepmunka során sem csak a gyakorlatvezető gyógypedagógussal találkoznak a jelöltek, hanem lehetőség van arra, hogy Intézetünk gyakorlati oktatóival együtt vegyenek részt a gyakorlatokon.  Ez egyrészt garancia a facilitáló szemléletű, reflektív és konzultatív képzésre, másrészt arra, hogy közvetlen kontroll, kétirányú kapcsolat legyen az elmélet és a gyakorlat között. E kurzusok keretében történik az elmélet és a gyakorlat több szempontú harmonizálása (tantervek, általános és sérülés-specifikus metodika, módszerkombinációk, korrektív eljárások, általános és specifikus eszközök, pedagógiai diagnosztikai tevékenység, stb.) tudatos kiválasztása és alkalmazása, a kliensek egyéni szükségleteire és a gyógypedagógus-jelölt személyiségére szabott finomhangolása. Ennek során a gyakorlati oktatók és gyakorlatvezető gyógypedagógusok a szakmai támogatáson túl érzékenyen figyelik és támogatják a gyógypedagógus-jelölt személyiségének fejlődését és pedagógiai kommunikációjának erényeit (Máténé, 2015b).

Egyedi tematikával zajlik a negyedik gyógypedagógiai gyakorlat, mely egyéni formában, önkéntes munkával teljesíthető a gyógypedagógusi tevékenység tágabb értelmezésével, lehetőség szerint a köznevelés intézményrendszerén kívüli terepeken is. E gyakorlat megszervezésének fontos szempontja a szabad terepválasztás, amely teret enged a hallgató személyes érdeklődésének, motiváltságának a tág spektrumú gyógypedagógiai tevékenységkör egyes területei iránt. Jellemző, hogy a hallgatók előszeretettel választják a kora gyermekkori intervenció és más pedagógiai szakszolgálati tevékenységek intézményeit, illetve a fogyatékos személyek szabadidős, kulturális és sport tevékenységeit támogató civil szervezetek programjait, különös tekintettel az integrált vagy családi rendezvényekre. Választásaik során népszerűek az állatasszisztált vagy művészetpedagógiai foglalkozások is. Alternatívaként kínálkozik a jelöltek számára a külföldi terepek lehetősége is. A kurzusteljesítést követő hallgatói prezentációk élményeit és az írásbeli önreflexiók tapasztalatait summázva elmondható, hogy a korábbi facilitált mikrocsoportos gyakorlatok tapasztalatainak birtokában, a reflektív terepmunkában megszerzett önbizalommal és problémaérzékenységgel felvértezve a hallgatók sikeresen veszik az első egyéni gyakorlat „akadályait” és jól érzékelhető a gyógypedagógia iránti elköteleződésük erősödése (Máténé, 2015b).