Betűkeverés
Betűkeverésről akkor beszélünk, amikor egy kiadványon belül két vagy több betűtípust használunk egyszerre. Különböző típusokat általában azért használunk, erősítsük a szöveg hangulatát, esztétikai pluszt adjuk, vagy azért a különböző típusú szövegelemeket megkülönböztessük egymástól. Például más típusú lehet a fejezetcím, és más a szöveg törzse. Így még jobban elkülöníthetjük és kiemelhetjük a címeket. Ezt a hatást viszont akkor érjük el a legjobban, ha a két típus jelentősen különbözik egymástól, érvényesül az ún. „kis különbség, nem különbség” elve.
A különbség kevésbé érvényesül a következő esetekben, tehát nem keverhetők:
- Azonos betűcsoportba tartozók egymással.
- A változó vonalvastagságú (reneszánsz, barokk vagy klasszicista) típusok egymással.
- A váltakozó vonalvastagságú (reneszánsz, barokk vagy klasszicista) dőlt változatai a kézírásos típusokkal.
- Talpas lineáris a talpatlan lineárissal.
Jól keverhetők viszont:
- A változó vonalvastagságúak a lineáris típusokkal.
- Lineárisok a kézírásos vagy dőlt típusokkal.
Fontos azonban megjegyezni, hogy minden eset egyedi, tehát a fenti felsorolások majdnem mindegyikére lehetne ellenpéldát találni, és tipográfiai eszközökkel módunkban áll a kis különbségeket felerősíteni.
Három vagy annál több típust még nehezebb együtt használni, még gondosabb körültekintést igényel. Ilyenkor a betűk méretével, hangsúlyozásával, színével is fokozhatjuk a különbségeket. Több típus fordul elő jellemzően például hirdetésekben, képes folyóiratokban.