Történeti előzmények
A fotográfia feltalálása előtt a jó megfigyelőképesség és az emlékezet lehetett az edzők eszköze a sportoló mozgásának elemzésére. Amikor megszülettek az első képrögzítő eljárások, a helyzet nem sokat változott, hiszen hosszú expozíciós idő kellett, ami mozgások rögzítésére nem volt alkalmas. Azért jegyezzük itt meg a két feltaláló nevét. Az egyik Louis-Jacques-Mandé Daguerre volt, aki a dagerrotípiának nevezett eljárást fejlesztette ki. Ennek köszönhetjük, hogy van hiteles képünk Petőfi Sándorról és az aradi vértanúk többségéről is. Eljárása során egyetlen példány készült, ami igencsak költséges volt, ezért a világ rövid ideig használta ezt a technikát. Vele majdnem egyidőben William Henry Fox Talbot is kidolgozta a saját eljárását, melyet 1841-ben szabadalmaztatott és jobban hasonlít az utána bő száz évig használt ezüst alapú fotográfiai eljárásra.
Nem szeretnénk ennek részleteibe belemenni, hiszen ma már a digitális technika (a sportban legalább is) teljesen kiszorította ez a kémiai eljárást, amely a mai rohanó világban nem produkál elég gyors eredményt. Napjainkban elvárás, hogy a meccs szünetében végig lehessen nézni a gólokat, az internetre felkerüljenek a futóversenyek befutóinak fotói, a Forma1 futam után perceken belül megjelenjenek a pezsgőlocsolás képei.
A mozgáselemzés kapcsán meg kell azonban említeni azt az úttörő elmét, aki először fényképezett mozgást elemzés céljából. Ő Eadweard Muybridge volt, és lovak mozgását igyekezett megörökíteni és elemezni. "A legenda szerint egy kaliforniai milliomos, Leland Stanford éppen farmján álldogált vendégeivel, amikor egy ló ügetett el előttük. A milliomos azt állította, hogy időnként a lónak egyik lába sem érte a földet, s e megfigyelésére 25 ezer dolláros fogadást kötött egyik vendégével. Ez azonban Stanford életrajzírója szerint nem több legendánál, mivel szerinte Stanfodnak nem volt szokása a fogadás, másrészt, akivel állítólag a baráti fogadást kötötte, esküdt ellensége volt.
Mindenesetre ami biztos: Stanford volt az, aki – állítólag tudományos érdeklődése kielégítésére – felkérte Muybridge-et a lovak mozgását szemléltető fotók készítésére. Az első kísérletek még nem sikerültek, de pár év múlva, 1877-ben a fotós már olyan eredményeket tudott felmutatni, amik elnyerték Stanford tetszését és bőkezű támogatását – egészen addig, amíg büszkeségből össze nem vesztek." (forrás: urbanlegends.hu)
A jelentősége ennek a fotósornak abban rejlik, hogy a kor technikájával ezt képes volt elkészíteni. Ne feledjük, 1878-ban járunk és a Lumiere testvérek majd csak 1895-ben mutatják be a mozgófilmet. Bár Edison évekkel korábban készít felvételeket, az emlékezet mégsem hozzá köti a mozi megszületését.
A mozgókép rögzítésének és vetítésének alapja, hogy ha elég sűrűn készítünk állóképet és azt ugyan olyan sebességgel levetítjük, akkor az agyunk a hiányzó pillanatok képét kipótolja és a kép mozogni látszik. Ehhez legalább 15 képet kell másodpercenként készíteni. Muybridge ezt nem tette meg, de mi most fűzzük össze az általa készített képeket.
Eadweard Muybridge: The horse in motion, 1904.