Skip navigation

3. Helytörténet II.

Előismeret

A helytörténet és a néprajzi ismeretek iskolai megjelenítésének előnyei között elsősorban a szülőföldhöz való kötődés, a generációk közötti kommunikáció erősítése, a múltunk megismerése áll, s látnunk kell, hogy a paraszti kultúra egyre kevésbé jelenti a mai gyerekek nagyszüleinek a múltját. A mai általános iskolások nagyszülei 50-60 évesek és többnyire már nem a mezőgazdaságból élnek, sok esetben a szüleik is gyári munkások voltak vagy egyéb, nem paraszti munkát végeztek. Így ma már a paraszti élet rendjének ismerete sok esetben nem csak a tanulótól, hanem a szüleitől, nagyszüleitől is távol állhat. Ezért ahelyett, hogy a pedagógus a gyerekeknek a régi életmódról mesél vagy magyaráz, érdemes lenne a másik oldalról közelíteni a témához és hagyni, hogy a gyerekek maguk kutassák fel nagyszüleik, dédszüleik egykori életét. Törekednünk kell(ene) arra, hogy a diákok felmenőik életmódjáról, az általuk megélt eseményekről, érzelmekről ne közvetítő segítségével szerezzenek információt, hanem lehetőség szerint ők maguk fogalmazzanak meg kérdéseket és járjanak is utána.

Fejlesztendő kompetenciák

Információkezelés képessége: önálló adatgyűjtés, rendezés, összefüggések feltárása. Kíváncsiság, az okok keresésének igénye.

Stratégiaalkotás, a tudatos tervezés képessége: célmeghatározás, útkeresés, az utak közötti választás, a tevékenységek tartalmának tervezése, ütemezése. Céltudatosság, időérzék, pontosság.
A tervek megvalósításának képessége: normakövetés, alkalmazkodás, kooperáció, szerepismeret, önellenőrzés, ellenőrzés, értékelés. A normakövetés igénye, az együttműködés igénye, tolerancia, kudarctűrés, kitartás, küzdőképesség.

Együttműködési, kommunikációs készség: Szóbeliség, írásbeli munka-jegyzetelés, képi információ kezelése, kommunikációértékelés, önértékelés, esztétikai érzék, etikai érzék.