A cigány identitás

A többségi társadalom a kezdetektől fogva kívülről, a többség szempontjai alapján határozta meg a cigányságot egységes etnikumként. Már az 1893-as összeírás is azokat tekintette cigánynak, akiket a többség annak tartott, függetlenül attól, hogy maguk az érintettek mit mondtak vagy gondoltak.

„a magyarországi cigányságról nem beszélhetünk úgy, mint egységes etnikai alakzatról. Az egységesség képzete inkább a politikai és közigazgatási irodalomban, illetve a tömegkommunikáció által megfogalmazott képben, valamint a többség közvéleményében él. Azok az emberek is, akik magukat cigánynak nevezik, tehát a cigányok, legalább három etnikai csoportra osztják magukat. A három etnikai csoport elsődleges különválaszthatóságát az anyanyelvi különbözőség adja. A cigányság etnográfiai leírását tehát alapvetően ez a tény határozza meg. Ezt az alaphelyzetet bonyolítják a cigányságon belüli foglalkozási és megélhetési különbségek, és ezekből következően az egyes cigánycsoportok vagyoni és társadalmi helyzete. Vagyis egy etnográfiai összegzésnél nagyon nehéz azt mondani, hogy ilyen vagy olyan a cigányok táplálkozása vagy öltözködése, hanem azt lehet mondani, hogy egyes sikeres oláh cigány csoportok öltözködése vagy táplálkozása ilyen, a munkanélküli, szegény helyzetben élő telepi romungró cigányok öltözködése vagy táplálkozása olyan. És ekkor már a jelzett módon csoportokat képeztünk, ahol az azonosság vagy hasonlóság alapján egymás mellé rendeltünk különböző lokális cigányközösségeket. Első lépésben adott közösségeken belül próbáljuk meghatározni a közösség egészére jellemző kulturális normákat és szabályokat, s adott jelenség a csoport ideális, s mindenki által vallott és gyakorolt formáit írjuk le. Ekkor már az átlagtól eltérő jelenségeket is a középhez igazítottuk. A különböző, hasonló helyzetű csoportok kulturális normáit közelítjük egymáshoz a második lépésben, így jön létre az öltözködés vagy a táplálkozás rendszerének több csoportváltozata, s legföljebb a különböző csoportváltozatok egymásmellettisége adja a cigányok öltözködésének vagy táplálkozásának jellemzőit.

Rendkívül fontos azt is látnunk, hogy ezeknek a jelenségeknek valójában kétféle rendszere létezik. Egyrészt a különböző tudományok, így az etnográfia és az antropológia is létrehozza, kialakítja a cigányok megfigyeléséből származó rendszereit, másrészt azonban maguk a cigányközösségek is megfogalmazzák társadalmuk működése során ezeket a szabályrendszereket. Az pedig egy következő kérdés, hogy ezek a kulturális alrendszerek - az említett öltözködés vagy táplálkozás, de a sort lehet folytatni a mulatozással, a lakodalommal, a temetéssel, általában a közösség egyes embereihez vagy a közösség egészéhez kapcsolódó szokásrendszerrel- az ideológia szintjén mennyire kapnak etnikus magyarázatot és milyen mértékben maradnak meg a közösségre jellemzőnek gondolt keretek között. Vagyis az a kérdés, hogy mi tyukodiak csinálunk valamit így vagy úgy, vagy mi tyukodi cigányok megkülönböztetve magunkat a tyukodi parasztoktól tesszük ezt vagy azt, vagy általában mint cigányok cselekszünk ekként vagy akként, megkülönböztetve magukat általában a gázsóktól.” (Szuhay Péter: A magyarországi cigányok kultúrája Etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/a_magyarorszagi_ciganyok_kulturaja_etnikus_kultura/index.htm )