Elméletek

Max Weber szerint az életmód nemcsak egyszerűen a társadalmi szerkezetben elfoglalt pozíció függvénye, hanem lényeges szerepet játszik abban, hogy kijelölje az egyénnek a társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióját. A társadalom tagjai nem csak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint rendeződnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk és az ennek az életmódnak következtében kialakuló megbecsültségük szerint is.

Thorstein Veblen (amerikai közgazdász, szociológus volt) a társadalmak elitjét vizsgálva jutott el az életstílus, életvitel fogalmáig, úgy gondolta, hogy kezdetben a hősiesség biztosította a tiszteletet az elit számára. Az ősközösségi kultúrákban a bátorságot, a hősiességet közvetlenül lehetett igazolni az agresszív cselekedetekkel: háborúban az ellenség legyőzésével. A későbbi társadalmakban a bátorság demonstrálására más eszközök szolgáltak.
Veblen szerint a gazdasági egyenlőtlenségek megjelenésével elsősorban a tulajdon, a nagyobb vagyon megszerzése, birtoklása jelentette a sikeres, „bátor” tevékenységet, ez vált a tisztelet elsődleges alapjává. A vagyon azonban önmagában, látható-érzékelhető tevékenység nélkül nem biztosít tiszteletet. Így a kiválóság szimbolikus kifejezőjévé vált a látványos dologtalanság, mint a vagyon által biztosított kiválóság jelzője.

Az ipari társadalmak fejlődésével már kevésnek bizonyult a látványos dologtalanság. Újabb kifejező szimbólum jelenik meg: a különleges ízléssel választott fogyasztás. A gazdagok megkülönböztető szimbólumokat vásárolnak maguknak, s ezekkel igazolják érdemeiket, biztosítják önmaguk számára az elismerést, a tiszteletreméltóságot. Ez eredményezi a gazdagok sajátos, exkluzív fogyasztással megvalósított életstílusát.

Hasonló Bourdieu megközelítése is, noha ő nem beszél életstílusról, csupán olyan „expresszív eljárásokról”, amelyekkel az egyes csoportok, egyének a társadalmi struktúrában elfoglalt helyüket szimbolizálják. Bourdieu-nél a praxis jelenti a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléseket” tartja.

A habitus pedig a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető beállítódásokat, attitűdöket jelenti, például azt, hogy az egyén a XIX. sz.-i vagy a modern irodalmat kedveli.

Bourdieu hangsúlyozza a fogyasztási modellek és a viselkedés differenciáltságát. Elsősorban a „szimbolikus fogyasztásban” jelentkező különbségeket emeli ki.

A szimbolikus fogyasztás a javakat jelekké, a ténykülönbségeket jelentéssel felruházott megkülönböztetéssé lényegíti át, a különbségekhez értéket rendel azáltal, hogy nagyobb fontosságot tulajdonít a módnak, a tevékenység vagy a tárgy formájának, mint funkciójának. Következésképpen a különbségek közül azoknak van a legnagyobb presztízse, amelyek a legvilágosabban szimbolizálják a társadalmi struktúrában elfoglalt helyet.