A cigánysággal kapcsolatos történeti kutatás forrásai

A kutatási forrásokat Kardos Ferenc három típusba sorolta. Egyrészt azok a források, melyek nem igényelték a cigány közösségek semmiféle részvételét; másrészt a források, melyek a cigányoktól élőszóban kapott információkat felhasználva jöttek létre, harmadrészt pedig a források, melyek a cigányok megbízásából, akaratából készültek.

Nagy Pál a külső írásos forrásoknak számos típusát sorolta fel, például: peres iratok, szolgabírói iratok, személyleírások, missilisek, céhszabályzatok, inventáriumok, uradalmi levéltári iratok, anyakönyvek, népismereti szövegek.

(A különböző történeti források típusairól bővebben: Bevezetés az újkori magyar történeti források tanulmányozásába. Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány "Tudomány az oktatásban" Szakalapítványa 1999. http://www.uni-miskolc.hu/~bolfazek/forras.htm )

A demográfiai adatokról (lélekszám, területi elhelyezkedés, életkor, nyelvhasználat, stb.) a legátfogóbb képet a népszámlálási adatok nyújtják. Magyarországon az első népszámlálás 1784-ben zajlott, majd nagy kihagyással a következő 1851-ben és 1857-ben. A magyar statisztikai szolgálat 1867-ben alakult, innentől kezdve ide tartozott a népszámlálás lebonyolítása. Kifejezetten a cigányokra vonatkozó összeírások történtek 1968-ban, 1773-ban, 1779-ben és 1783-ban, majd ezt követően viszonylagos rendszerességgel, bár az adatgyűjtés ezekben nem teljeskörű és nem egységes.

Az 1787 és 1893 közötti összeírások és az ezeket előíró rendeletek:

Váradi János A cigány népesség a történeti Magyarország polgári korszakában 8-9. o.

http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/varadijanosphd.pdf