I.1. Az európai iskolarendszerek kialakulásának okai
A szakirodalom meglehetősen egységes a modern iskolarendszerek kialakulásának folyamatait, lépéseit illetően, okait kutatva azonban több állásponttal is találkozhatunk.
Egyes elképzelések az egyén és az állam így megváltozott viszonyát látják a modern oktatási rendszerek kialakulásának egyik okaként. Ennek az elgondolásnak a legjelentősebb képviselője Michel Foucault, aki elemzésiben megmutatta, hogy a 18. és 19. század folyamán az állampolgárok feletti állami ellenőrzés minden területen felerősödött és egyre kifinomultabb lett. A fegyelmezés nem új jelenség, mondja, de új formákkal és új tartalommal töltődik meg, a testet már nem tömegként, hanem részleteiben kezeli. Az iskola vonatkozásában az egyik legfontosabb változás Foucault szerint az iskolai tér átalakítása, az osztályba sorolás volt. Ugyanilyen fontos az idő felosztása, a tevékenységek elkülönítése kis egységekre, szigorú időrendbe rendezve. Ezek az egységek jól megfogható utasításokkal vannak leírva. Szerinte a korabeli iskolák állapota szükségszerűvé tette a felügyelet elterjedését. Foucault végkövetkeztetése szerint a 18. században az emberek élete a norma felügyelete alá került, és az iskola ennek egyik intézménye lett. Hasonló intézmények voltak szerinte a kolostorok, kaszárnyák, kórházak, börtönök és elmegyógyintézetek is.
17. században épült jezsuita kollégium a franciaországi La Flèche városában.
A debreceni református kollégium a 18. században.
1829-ben épült börtön (Eastern State Penitentiary, Philadelphia, Egyesült Államok)
Mások a gyermekek feletti felügyelet szekularizálásának újabb lépését látják a modern iskolarendszerek kialakulása mögött. E szerint az elképzelés szerint a filantropista állam –szélesebb értelemben a civil szféra – magához vonta a jótékonykodás intézményeit. A jótékonykodást ebben az összefüggésben széles – jót tevés – értelemben kell használni. Jelenti mindazokat az intézkedéseket, és intézményeket, amelyeket a köz a szegény, rászoruló gyermekek érdekében tesz és hoz létre. Így tehát az iskolalátogatás kényszere az egyébként esetleg elkallódó gyermekek számára az esélyek lehetőségét is jelentette.
A 18. századtól növekedett az államnak az állampolgárok életét szabályozó törekvése, amelyet az oktatás területén a modernizálódás és az indusztrializáció igénye erősített. Az állam növekvő befolyását saját intézményrendszere kiépítésén és annak hatásköre növelésén keresztül érvényesítette. Ezt lehet az oktatási rendszer lassú szekularizációjának nevezni, mert a tananyag és a szemlélet erős vallásossága mellett az oktatásügy legfelsőbb irányítása fokozatosan az állami szféra kezébe került.