IV. fejezet: Iskolaügy és pedagógia az abszolutizmus korában (1849–1867)

A forradalom bukása után a bécsi udvar a központosító abszolutizmus politikáját követte. Az osztrák kormányzat legfőbb célja a Habsburg-birodalom szétzilálódott egységének helyreállítása volt, Magyarország csak e birodalom egy részeként jöhetett számításba. E centralizáló felfogás jegyében felszámolták az ország viszonylagos függetlenségét: érvénytelenítették az 1848-as törvényeket, bevezették a német nyelvű közigazgatást.

Ugyanakkor az osztrák államférfiak egy része (mindenekelőtt Schwarzenberg miniszterelnök és Bach külügyminiszter) komoly erőfeszítéseket tett Magyarország állami berendezkedésének, társadalmi viszonyainak polgári jellegű átalakítására. Szorgalmazták az ipar fejlesztését garantáló tőkés polgárság és a modern közigazgatáshoz nélkülözhetetlen értelmiségi réteg megerősödését.

A felülről irányított fejlesztésnek ez az ellentmondásos jellege (a nemzeti függetlenség szétzúzásával párhuzamosan a polgárosodás erőteljes ösztönzése) a magyar közoktatásra, az iskoláztatás ügyére is rányomta bélyegét.