V.4. Polgári iskolák

Az 1868. évi 38. törvény által létesített felsőbb népiskolák fokozatosan elsorvadtak, átadták helyüket a polgári iskoláknak. Polgáriba az elemi népiskola első négy osztályának elvégzése után iratkozhattak be a tanulók.

A korábban hatosztályos iskolatípus képzési ideje a század végére négy évre csökkent, elvégzése után az alacsonyabb tisztviselői pályák betöltésére nyílt lehetőség. A polgári iskola így tehát a városi kispolgárság igényeit elégítette ki. A fiú és leány polgári iskolák gyorsan meghonosodtak országszerte. 1880/81-ben még csak 57 fiú és 53 leány polgári iskola működött, 1913/14-re ez a szám 201-re, illetve 325-re emelkedett.

Tantárgyait a gyakorlati hasznosság, a polgári életforma szükségletei alapján állították össze. A törvény szövege szerint a következő tárgyakat kellett tanítani: hit- és erkölcstan; anyanyelvi irálytan és irodalom; ahol a tanítási nyelv nem magyar, ott a magyar nyelv; ahol a tanítási nyelv magyar, ott a harmadik évfolyamon kezdve a német nyelv; számvetés, kiterjesztve a polgári politikai számvetésig; mértan; hazai és egyetemes földrajz és történelem, természetrajz, természettan és vegytan (tekintettel az iparra, kereskedésre és gazdaságra); mezei gazdaság vagy ipartan, tekintettel a község és vidéke szükségére; statisztika; köz-, magán és váltójog alapvonalai; könyvvitel; rajz a mértannal összhangzatba véve, és szépírás; ének; test- és fegyvergyakorlat.

A gimnáziumok első négy osztályának tananyaga jelentősen eltért a polgári iskoláétól (mindenekelőtt a klasszikus nyelvi tanulmányok terén). A negyedik polgári iskolai osztály elvégzése után elvileg lehetőség nyílt a gimnázium ötödik osztályába való átlépésre – különbözeti vizsgák letétele után.

1873-ban nyitotta meg kapuit Budán két polgári iskolai tanítóképző intézet. Az egyik a tanítók képzését végezte Gyertyánffy István igazgatásával, a másik pedig tanítónőket készített fel a pályára – itt Zirzen Janka volt az igazgatónő. (Hosszú ideig kellett még küzdeni a tanári rang elnyeréséért!)