IV.2. Középfokú oktatás

Az 1850-es évek magyar oktatástörténetének fontos eseménye volt az osztrák gimnáziumok és reáliskolák számára kidolgozott alapdokumentum (szabályzat és tanterv) az ún. „Organisationsentwurf” bevezetése hazánkban.

1849 őszére Ausztriában is halaszthatatlanná váltak a középfokú iskoláztatást korszerűsítő reformok. Az „alsóbbfokú latin iskolák” szabályzata egyidős volt a mi Ratiónkkal, újabbal való felváltása az 1800-as évek elejétől kezdve foglalkoztatta az udvari tanulmányi bizottságot.

Ferenc József 1849 szeptember 15-én hagyta jóvá az új vallás- és közoktatásügyi miniszter, Leo Thun-Hohenstein gróf által előterjesztett dokumentumot, melynek teljes címe: „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich” („Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzat”).

Kidolgozója két egyetemi tanár volt: Franz Exner, a prágai egyetem filozófiatanára, a herbartizmus híve és Herrmann Bonitz, a bécsi egyetem görög–latin nyelvész professzora.

Az „Entwurf” műveltségfelfogásában a neohumanizmus hatása éppúgy kimutatható, mint a herbartizmus befolyása. A nyelvi-irodalmi-történelmi irányultság mellett a matematikának és a természettudományoknak is helyet kíván biztosítani a középiskolák tantervében.

Figyelemre méltó gondolatokat fogalmaztak meg a szerzők az „Entwurf” instrukcióiban is. A középiskolai tanulás „passzív befogadás”-jellege helyett a „tanulók saját tevékenységét”, az aktív ismeretelsajátítást szorgalmazzák, amelynek révén a „puszta tudás valamire való képességgé válik”.

Az Entwurf jellemző vonásait a következőkben összegezhetjük:

– A korábbi hatosztályos gimnázium és a két évfolyamos akadémiai bölcseleti tagozat egyesítésével létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot 10–18 éves fiúk számára. A gimnáziumi tanulmányok középpontjában az intenzív latin és görög nyelvi-irodalmi képzés állt, ezt egészítette ki egy élő idegen nyelv (a német) tanulása és a humán, illetve reáltárgyak együttese. A gimnázium két szervezetileg önálló tagozatból áll: az I–IV. osztályig terjedő algimnáziumból és a további négy osztállyal teljes főgimnáziumból.

– Az Entwurf szerint a gimnázium lehet nyilvános vagy magánjellegű. A nyilvános gimnáziumok államilag érvényes bizonyítványokat adhatnak ki, érettségi vizsgákat tarthatnak – ez a rendelet vezeti be az érettségi vizsgát! – emellett próbaévre tanárjelölteket is alkalmazhatnak. Nyilvánossági jogot az Oktatásügyi Minisztérium adhat.

– Létrehozott egy másik középiskola-típust is, a reáliskolát. Főreáliskola volt a neve a háromosztályos alreálból és hároméves főreálból álló hatosztályos intézménynek, amely felsőfokú technikai-műszaki tanulmányokra készített elő. Tantervében klasszikus stúdiumok nem szerepeltek, helyettük a természettudományok kerültek előtérbe.

– Az Entwurf úgy rendelkezett, hogy középiskolában csak középiskolai tanári képesítéssel rendelkező szaktanárok taníthatnak.

– Az Entwurf szerint a gimnáziumi oktatás nyelve az a nyelv, amely az intézmény székhelyén élő lakosság többségének anyanyelve. 1855 januárjában a bécsi kultuszkormányzat már változtatni akart ezen. Leo Thun újabb rendelete azt szorgalmazta, hogy a gimnáziumok felsőbb osztályainak tanítási nyelve váljon németté. Ez a népszerűtlen törekvés azonban hamarosan veszített lendületéből, s csak felemás módon valósult meg a magyar középiskolák passzív ellenállása miatt.

Az Entwurf fontos dokumentuma a magyar iskoláztatás történetének. Jelentős mértékben előmozdította a középiskolák fejlődését, noha ez a fejlődés nem ment végbe megrázkódtatások nélkül. A szaktanári rendszer bevezetésére, a laboratóriumok, szertárak előírás szerinti fejlesztésére sok helyütt nem nyílt lehetőség (a nyolcosztályos gimnáziumnak 12, a négyosztályosnak 6 rendes tanár alkalmazását írták elő). Éppen ezért több – korábban híres – iskolának be kellett zárnia kapuit. A bécsi kultusz­minisztérium négy év türelmi idő után megvonta tőlük a nyilvánossági jogot.