Skip navigation

I.2.4. A gyermekkor elkülönítése, mitizálása

Ezzel összefüggésben honosodott meg az a felfogás – s ebben Rousseau is nagy szerepet játszott –, hogy a gyermekkor fontos életszakasz az ember életében, így ez a periódus egyre több figyelemben részesült a nevelési kérdések iránt fogékony felnőttek részéről. Kialakulófélben volt egy minőségileg új felfogás a gyermekről: az ártatlannak születő, és a világ romottságával szemben fokozott védelemre szoruló gyermek mítosza. (Érdemes megfigyelni, hogy a premisszák változása nem feltétlenül járt a konklúzió átalakulásával: Az új mentalitás szerint a gyermek jónak születik, viszont esendő, „törékeny” lelkét védelmezni kell a gonosztól, következésképpen a felnőtt autoritásán alapuló szigorú – szükség esetén testi fenyítéket is alkalmazó – nevelésben kell részesíten. Az ártatlanság mítosza így végső soron nem zárta ki, sőt egyes esetekben felerősítette a represszív, egyéniséget elnyomó nevelői technikák alkalmazását.)