II.3. A II. Ratio Educationis
Másfél évtizeddel azután, hogy az országgyűlés Művelődésügyi Bizottsága megkezdte munkáját, Budán 1806-ban napvilágot látott az új Nevelési-Oktatási Rendszer, a második Ratio Educationis. (Elődjéhez hasonlóan ezt is a király adta ki felségjoga alapján.)
A második Ratio csak a katolikus iskolák számára vált kötelező érvényűvé, a protestánsok – tanügyi autonómiájuk védelmében – kezdetben elutasítottak minden központosító törekvést. Később – éppen a Ratio hatására – ők is kidolgoztak egységesítő rendelkezéseket.
Az 1806. évi Ratio Educationis intencióinak jellemző vonásai közé tartozott a nemzetiségi és vallási türelem.
Részletesen rendelkezik a Ratio az anyanyelvi iskolákról – az egyszerű falusi egytanítós iskolától kezdve a tankerületi székhelyeken működő normaiskolákig. Az alsó fokú oktatás ingyenességét tartja kívánatosnak. Ha a szülő saját hibájából nem iskoláztatja gyermekét vétséget követ el, s büntetést érdemel.
A városi iskolát továbbfejlesztette, megalkotva ezzel a későbbi „polgári iskola” elődjét. Külön gondoskodott a lányok iskoláztatásáról.
A latin iskola alsó szintje továbbra is a grammatikai iskola (kisgimnázium). Osztályainak számát az addigi háromról négyre emelte a rendelet. Ezt követték a „humán” tanulmányok, az ún. retorikai és poétikai osztályokban. Szónoklat- és költészettanon kívül hittannal, matematikával, természetrajzzal, földrajzzal és történelemmel is foglalkoztak a tanulók ezekben az osztályokban.
Fontos fejlemény, hogy a II. Ratio kiküszöbölte a német nyelv korábbi – II. József alatt bevezetett – kötelező oktatását. Továbbra is tanították, de csak azoknak a tanulóknak, akik ezt kívánták. Noha a gimnáziumokban az oktatás nyelve hivatalosan továbbra is a latin maradt, e rendelkezés jelentős szerephez juttatta a magyar nyelvet is.
Nemzetiségi vidékeken – a hagyományokat követve – lehetővé tette, hogy a gimnáziumi tárgyak oktatásában a magyarázat megkönnyítésére segédnyelvként használják a tanulók anyanyelvét.
Részletesen előírta a líceumok és az akadémiák tananyagát is A líceum a kétesztendős filozófiai képzést nyújtó önálló intézmény elnevezése. Az akadémiák körébe pedig a kétéves filozófiai, majd hároméves jogi tanulmányokat nyújtó főiskola tartozott.
Általában elmondható, hogy ez a Ratio kijavította elődje hibáját. Egyszerűsítette a tantárgyi sokféleséget, lélektanilag megalapozottabbá tette a tantárgyak sorrendiségét.
Behatóan foglalkozott az egyetemmel is. Ennek filozófiai fakultása továbbra is megtartotta – a középkori hagyományokra visszavezethető – előkészítő szerepét. A filozófiai osztályok tananyaga itt már természettudományos ismeretekkel bővült. Erre épült a négyéves teológiai, hároméves jogi és ötéves orvosi kar.
A magyar iskolaügy fejlődéséhez mindkét Ratio Educationis jelentős mértékben hozzájárult.