III.1. Első óvodáink

A század elejének a gazdasági-társadalmi fejlődése nyomán nálunk is jelentkezett az óvodák létesítésének igénye. A kapitalizálódó manufaktúrák egyre több munkaerőt igényeltek: férfiakat és nőket egyaránt. Megnövekedtet azoknak a városi családoknak a száma, ahol az apa és az anya egyaránt munkát vállalt. Kisgyermekeik gondozása, nevelése megoldatlan problémaként nehezedett rájuk.

Az első hazai óvodát már korábban, 1828-ban nyitotta meg Brunszvik Teréz a krisztinavárosi Mikó utcában. Ezt követte hamarosan még kettő: a Vízivárosban, illetve a Várban. Brunszvik Teréz százötven kisgyermeket akart felvenni intézetébe. Erősen bízott abban, hogy „szerencsés vitel után több ilyenféle oskolák is fognak helyeztetni”.

Brunszvik Teréz

Nem véletlen az „oskola” kifejezés használata. Brunszvik Teréz intézete (és az azt követők is) ugyanis nem a mai értelemben vett óvodák voltak, hanem – kisgyermekiskolák. Széles körű elemi oktatás folyt itt. A cél: a konkrét tárgyak alapos megismerése, és ezen keresztül a pontos fogalmak kialakítása volt.

Első óvodáinkban – az őrzésen, gondozáson kívül – sokféle hasznos ismeretre is megtanították a gyerekeket. Akárcsak az iskolában, itt is folyt már a betűismeret, az olvasás tanítása, ami vallástani ismeretek elsajátításával párosult. A foglalkozások az első időben német nyelven folytak.

Bezerédy Amália nevéhez kötődik az első falusi kisdedóvó létrehozása. 1836-ban a Tolna megyei Hidja-pusztán alapította uradalmi cselédek gyermekei számára. Kislánya, Flóri együtt járt ebbe az óvodába a szegény szülők gyermekeivel. Egy óvó és egy „segédnő” foglalkozott itt a 40–60 főnyi gyermekcsoporttal. 1839-ben jelent meg (1840-es évszámmal) Bezerédy Amália műve, a „Flóri könyve” oktató-nevelő célzatú tanulságos olvasmányokkal, versekkel és sok illusztrációval. Ez a kötet tekinthető a magyar gyermekirodalom első jelentős darabjának.

Egy oldal a „Flóri könyve” 1872-es kiadásából

Fontos állomása a magyar óvodaügy történetének a „Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület” megalakulása 1836-ban. Ez az országos hatókörű társadalmi szervezet vállalta az óvodák szervezését és fenntartását. Tagjai hat esztendőn át évi hat ezüstforintot fizettek be erre a célra. Működésük eredményeként az óvodák száma 1848-ig 89-re emelkedett hazánkban.

Az első óvóképzőt Tolnán hozták létre 1837-ben. Igazgatója, Wargha István a magyar óvodapedagógia elméletének kiváló művelője volt. 1843-ban könyvet jelentetett meg az óvodák fejlesztésének kérdéseiről, módszertani kérdésekről. Címe: „Terv a kisdedóvó-intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában” (vagyis Magyarországon és Erdélyben).