I.3.3. Oroszország

A XIX. század elejének Oroszországban a népiskoláztatás alacsony színvonalon állt. Az egyházközségi iskola hetenkénti három tanítási nappal, egy évfolyammal nemigen tudta megvalósítani célkitűzését, hogy pontos fogalmakat adjon a gyermekeknek a természet jelenségeiről, és „kiirtsa belőlük a babonákat és előítéleteket”.

Miklós cár az 1828-as tanintézeti szabályzatban megerősítette az oktatás rendi elkülönítését. Az egyházközségi iskolák feladata a legalsó rend tanítása volt, a megyei iskoláké a városi polgárság oktatása, a gimnáziumokban pedig a nemesi arisztokrácia gyermekei kaphattak képzést.

Élesen bírálták a rendi szellemű közoktatást az orosz forradalmi demokraták: I. Hercen és V. G. Belinszkij. Későbbi követőikkel, (mint például Dobroljubov, Csernisevszkij és Usinszkij) jelentős szerepet játszottak az orosz pedagógia fejlődésében.