I.2.1. A reformáció-ellenreformáció vallási küzdelmei

A reformáció-ellenreformáció vallási küzdelmei során olyan változások mentek végbe a hívők gondolkodásmódjában, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az iskoláztatási szokásokra is. A protestantizmus erőteljesen kihangsúlyozta az üdvözülés személyes mozzanatát („sola fide”, azaz csak a hit által lehet eljutni a mennyek országába), s ezzel együtt az individualizmus új fajtája született. Ez az egyéniségkultusz már kiszakítja a hívőt a középkorban olyannyira elterjedt közösségi kötelékeiből. A hitélet személyes jellege ugyanis csak az Istennel való bensőséges (mondhatni „intim”, tehát másra nem tartozó), ugyanakkor külsőségektől, evilági hívságoktól mentes kapcsolat megteremtése révén jöhet létre. A Teremtőhöz kötődő személyes viszony ugyanakkor megköveteli, hogy a hívő megértse Isten szavát, ami pedig a Biblia tartalmában ölt testet. Az üdvözülés másik feltétele tehát – a sola fide elv mellett – a „sola scriptura”, azaz: csakis a Szentírás eredeti szövegeinek egyéni ismerete vezeti el az egyént a kiválasztottak közösségébe. Ebben az individuális szöveg-olvasó kapcsolatban nincs már helyük a közvetítóknek, az írás szövegeit a hívek tömegei számára értelmező-magyarázó klerikusoknak. Kettős folyamat zajlik le a hitéleti gyakorlat ilyen váltotozásával párhuzamosan: 1. a reformerek a Bibliát nemzeti nyelvekre fordítják le, 2. felértékelődik az olvasás-írás képessége, s ennek nyománt széleskörű alfabetizációs hullám bontakozik ki. Ez az anyanyelven elemi szintű oktatást nyújtó népiskolahálózat kialalkulásának egyik háttértényezője.

Iskolabelső Comenius Orbis Pictusában