A tevékenység helye, ideje, kötöttsége

A foglalkozási formát illetően a vers és a mese eltérhet egymástól. Verselés történhet az udvaron, de nyitottsága ellenére ez is egy lehatárolt világ; nem lehet ugyanakkor verset mondani a zajos, nyüzsgő utcán. A mondókázás, versmondás lehet egyéni vagy mikrocsoportos tevékenység, a mesemondás jellemzően inkább az egész csoportot érinti. A mesélésnek meg kell teremteni a körülményeit: olyan időpontban történjen, amikor a foglalkozást lehetőleg nem zavarja semmi. A reggeli gyülekező, az ebédelés körüli zsivaj vagy a délutáni hazamenetel erre nem alkalmas. A mesélés esetében fontos a „kuckós” légkör megteremtése, ahol a gyerekek figyelme befelé fordulhat, nem zavarják meg külső impulzusok. A szükséges szemléltetőeszközöket, lejátszókat, játékokat, kellékeket, díszleteket, a mesei rituálé elmeit (mesepárna, meseszőnyeg stb.) előre ki kell készíteni. Az óvodai foglalkozások közül a csoportjátékok és a sportfoglalkozások kötelezők, a vizuális vagy kézműves foglalkozások önkéntesek, az irodalmi foglalkozás helyzete vitatott, a helyi szokások szerint eltérő lehet. A mesélés csak akkor ideális, ha abban minden gyermek aktívan, teljes odaadással részt vesz. Egyes nevelési programok szerint a mesehallgatási is kötelező, és minden gyermeket szelíden arra kell ösztönözni, hogy vegyen rajta részt. Mások szerint nem kell feltétlen kötelezővé tenni, csak azt kell elvárni a kívülállóktól, hogy csendben legyenek, és ne zavarják a többiek mesehallgatását; feltételezve, hogy a csendes foglalatosság alatt ők is a mesére figyelnek.