Család és óvoda kapcsolata

Az irodalmi tevékenység nemcsak az óvoda belügye, a gyermeken keresztül a hatóköre kiterjed a családra is. Mint Bíró Gyula megállapítja, „az óvodás és a kisiskolás hozza-viszi az irodalmat az intézménye és az otthona között, tanul és tanít, felfedez és felfedeztet egyszerre. Az óvodai élet során megismert művek kulturális hidat képeznek az intézmény és a család között”.[1]  A szülői értekezleten ezért érdemes beszélgetni a gyerekek mese és versigényéről (pl. mindennap 5-10 percet a szülő is szánjon erre), a szülőket is tájékoztatni az óvodában elővett irodalmi anyagokról (pl. az üzenőfalon). A szülőknek is érdemes felhívni a figyelmét arra, hogy a túlzott televíziónézés során a gyermek maga nem képzelődik, az állandó villódzás egyúttal passzivitásra kárhoztat. Fontos a mozgás, a szabad játék, az elegendő, nyugodt alvás, és a közös meseolvasás, az örömteli, mégis élettapasztalatokat közvetítő kommunikáció. Az óvodában behozható saját játék és a saját könyv is, amelyek révén az anyanyelvi képességek is fejleszthetők. A leporellók, irodalmi foglalkozás kapcsán elkészült alkotások, az foglalkozás során elkészült albumok (benne a mese szövege, hívóképe, a gyerekek illusztrációi, esetleg a dramatizációról készült fényképek), segítségével a szülők is bevonhatók az óvodai nevelés folyamatában. Ma már interneten, az óvoda honlapján keresztül is tájékoztathatjuk a szülőket az irodalmi foglalkozások aktualitásáról, ez a kommunikációs forma ugyanakkor ne legyen kizárólagos a szülőkkel való kapcsolattartásban.