X. A kommunikációfejlesztés lehetőségei az irodalmi tevékenység során

2004-ben Európai Unió minden uniós polgár által elsajátítandó és a későbbi tanulás sikerének alapját képező kulcskompetenciákat határozott meg. A nyolc kulcskompetencia közül az első az anyanyelvi kommunikáció, amely „a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének és értelmezésének képessége (szövegértés, beszéd, olvasás és írás), valamint a megfelelő módon történő nyelvi érintkezés képessége a társadalmi és kulturális kontextusok teljes skáláján”.[1] Az óvodai irodalmi tevékenységre ugyanakkor érdemes úgy tekintenünk, mint az anyanyelvi nevelés leghatékonyabb formájára. Mint Timárné Hunya Tünde megjegyzi, „sem a köznapi beszélgetéseink, sem a rajzfilmeket kísérő redukált mennyiségű, korlátozott funkciójú beszéd nem ér fel kifejezőerő, árnyaltság, szókészlet, mondatszerkesztés tekintetében az irodalmi alkotások nyelvezetével. Az a gyerek, aki sok verset, mesét hallgat, választékosabban, pontosabban fejezi ki a gondolatait”.[2]