Az irodalmi tevékenység lezárása

Az irodalmi tevékenység végén a mesei ceremóniát le kell zárni, a gyerekeket fokozatosan visszavezetni a belső képek birodalmából a hétköznapi rutin világába. A népmesék végén erre készítik fel a hallgatóságot a mesezáró formulák, amelyekben rendszerint feltűnik a mesélő maga, aki játékos túlzással, önmagát parodizálva bizonygatja a saját mondandójának a hitelességét:

„Mindjárt nagy lakodalmat laktak, üstre főztek, teknőre tálaltak. Csak lé volt kilencféle. Én is ott voltam ebédre. Ettem-ittam, jól mulattam, s aztán szépen elkullogtam. Itt a vége, fuss el véle!”

 „Még most is láthatod, ha arra jársz. Ha nem hiszed, kérdezd meg éntőlem. Olyan igaz, mint az öklöm, bizonyítja a könyököm.”

„Azután a szerelmes pár felült egy tojáshéjba, letutajozott a Küküllőn, s ha kiszállnak, legyenek a vendégeitek!”

A passzív befogadás után érdemes valami olyan mozgásos tevékenységet választanunk, amely témájában kapcsolódik az irodalmi anyaghoz. A gyerekek lerajzolhatják a kedvenc mesehősüket, vagy a mese egyik részletét. Díszleteket, jelmezeket, hívóképeket készíthetünk a legközelebbi dramatizáláshoz. A mese hangulatához illő dalra vagy egy zenemű-részletre táncra kelhetnek a bábok, eszközök. Mondjunk, és mozogjunk el a meséhez illő mondókákat, verseket.  Mimetikus játékot is lehet játszani: játsszuk el hogyan gesztikulálnak az egyes mesehősök. Hangszerekkel, zajkeltő eszközökkel keltsünk a meséhez illő hanghatásokat.  Beszélgessünk a gyerekekkel a felmerülő kérdéseikről. Utólag nem tanácsos ugyan az irodalmi anyag „mondanivalójáról” beszélgetést kezdeményezni, a mesét vagy verset „elemezni”, a szereplők „jellemvonásait”, a mű „szerkezetét” vagy a „jelentését” boncolgatni, magyarázni, ugyanakkor a gyerekeknek a bemutatás után gyakran van közölnivalójuk vagy kérdésük a művel kapcsolatban. Ezeket hallgassuk meg, spontán kérdéseikre válaszoljunk, anélkül hogy túlságosan moralizálnánk.[1] Végezhetünk az irodalmi tevékenységhez kapcsolódó külső környezeti tevékenységet is (lepkecsalogatás, madáretetés, csigakeresés, gyümölcsök feldolgozása), illetve kihasználhatjuk az irodalmi szövegben adódó lehetőségeket a matematikai tartalmak közvetítésére.

Utánzó játék az  irodalmi tevékenység lezárásaként

(Foglalkozásvezető: Gyekiczki István Győzőné)

A mesét és a verset nem elég egyszer elmondani az óvodás gyermekeknek. Az ismétlést a gyerekek is kérik, a felismerés örömét, az elmélyültebb megértést nyújtja nekik, énerősítő hatású. Az éves irodalmi tevékenység során keveset mondjunk, lassan és gyakran, pl. egy vagy két hétig ismételve. Ha csak ad hoc mondunk verset vagy mesét, és azt gyakran nem ismételjük, megakadályozzuk a belső képteremtést, kihasználatlanul hagyjuk a mű személyiség- és nyelviképesség-fejlesztő hatását.