Bevezető

Az óvodai irodalmi nevelés – amely felsőoktatási stúdiumként az óvópedagógus-képzés törzsanyagát alkotja – nagy hagyományokkal rendelkezik, elsajátítását több forgalomban lévő módszertani jegyzet,[1] óvodai szöveggyűjtemény,[2] gyermekirodalom-elméleti kézikönyv segíti.[3] Ami a rendelkezésre álló szakirodalom alapján egy mai óvópedagógus hallgató számára nehezen összegyűjthető és kihüvelyezhető ugyanakkor, az a bevált óvodai anyagnak (és csakis annak) az irodalomelméleti szempontból rendszerező–elemző, de a napi gyakorlat szempontjait is szem előtt tartó, átfogó bemutatása. A módszertani jegyzetek – a maguk szempontjának megfelelően – konkrét gyermekirodalmi szövegekkel, illetve differenciált szövegcsoportokkal csak érintőlegesen foglalkoznak; az óvodai szöveggyűjtemények legfeljebb címkeszerű életkori ajánlásokat fogalmaznak meg, esetleg évszakonkénti bontásban; a gyermekirodalom-elméleti tanulmánykötetek pedig nem fókuszálnak külön az óvodai gyermekirodalomra.

Jelen stúdium keretei között e háromféle megközelítést a lehetőségekhez mérten ötvözni igyekszünk. A tananyag első felében az óvodai gyakorlat szempontjából releváns elméleti keretben törekszünk az irodalmi anyagot bemutatni.  Előbb zenei sajátosságaik szerint csoportosítjuk az óvodai irodalmi szövegeket: az első részben a mozgásélményt keltő, dinamizáló karakter; a másodikban a biztonságérzetet erősítő stilisztikai jellemzők kerülnek előtérbe. Az ezt követő négy fejezet a költői képeket és történeteket veszi sorra. A harmadik fejezetben az óvodások játékszükségletét kielégítő helyzetkomikummal, illetve a gondolkodásukat próbára tevő nonszensz formákkal foglalkozunk.  A negyedik fejezet az egyszerű pozitív és negatív hősök különféle megjelenési variációit, a jellemkomikumra és példaadásra épülő történeteket mutatja be. Az ötödik fejezet az ismert költészettani, illetve a Jean Piaget által bevezetett pszichológiai fogalmak alapján példákkal illusztrálva végigveszi, hogy a költői képekben hogyan tükröződik az óvodás gyermek világlátása; a hatodik fejezet pedig a nagyobb óvodások érdeklődésére számító varázsmesékről szól. Az utolsó négy fejezet azt mutatja meg, hol a helye és hogyan jelenik meg az irodalmi tevékenység a mindennapi óvodai életben. A hetedik és nyolcadik fejezet az anyagválasztás kérdéseivel foglalkozik: az irodalmi tevékenységhez milyen reális célokat rendelhetünk, milyen kapcsolódási pontjai vannak, illetve az irodalmi témák és műfajok hogyan oszlanak el óvodai korosztályok szerint. A kilencedik fejezet az előadásra épülő óvodai irodalmi tevékenység menetét írja le, a tízedik pedig a szövegfeldolgozás lehetséges módjaival foglalkozik.

A tananyag elsajátításával az érdeklődő megfelelő gyermekirodalmi alapműveltséget szerezhet: megismerheti az óvodában bevált irodalmi szövegeket, a fontosabb szerzőket, köteteket, gyűjteményeket, szövegismeretét tesztekkel is ellenőrizheti. Bármilyen óvodai gyermekirodalmi művel találkozik későbbi pályája során, azt valamilyen rendszerbe tudja majd sorolni, a nevelési folyamatban betöltött szerepét, jelentőségét fel tudja majd ismerni. Az elméleti szöveg alapján képes lesz egy óvodai irodalmi foglalkozásra tudatosan felkészülni, az életkornak, minőségi szempontoknak és nevelési céloknak megfelelő anyagot választani. Ismerni fogja az óvodai irodalmi tevékenység menetét, tudja azokat a fogásokat, eszközöket, technikákat, amellyel a gyerekek figyelme felkelthető és fenntartható; tisztában lesz az óvodai irodalmi tevékenység kapcsolódási pontjaival, képes lesz a gyerekeket aktivizálni, játékba vonni, illetve a tevékenységben rejlő kommunikációfejlesztési-lehetőséget kihasználni.

Minden fejezetet az óvodai életből vett videofilmek egészítenek ki, amelyeken keresztül az érdeklődő közvetlen és sokoldalú betekintést nyerhet az óvodai irodalmi foglalkozások mindennapi világába. A fejezeteket kiegészítő kérdéseken és a záró teszteken keresztül mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás ellenőrizhető. A tananyag végén egy óvodai gyermekirodalmi kiskönyvtárat állítottunk össze az Interneten hozzáférhető kötetekből és szöveggyűjteményekből. Ahol nem hivatkozunk szerzőre a törzsanyagban, ott a Kovács Ágnes szerkesztette Icinke-picinke. Népmesék óvodásoknak kötetben szereplő szöveget idézzük.