Az irodalmi tevékenységhez kötődő beszédfejlesztő módszerek

Az óvodás gyerekek várják, kérik a mesét és verset, és a történettel, hőssel vagy motívummal kapcsolatos érzéseiket szívesen ki is nyilvánítják. Az óvópedagógust szívesen utánozzák, az ismételgetésekbe önként is bekapcsolódnak. Az irodalmi élményt általában spontán játékaikba, illetve önmaguknak mondott monológjaikban is beleszövik. Az óvodai nevelés országos alapprogramja szerint „a gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja.”  A csoportszobába lehetőség szerint helyezzünk el olyan játéktárgyakat, eszközöket, amelyek a gyerekeket az irodalmi műre emlékeztetik, és a mese spontán eljátszására, dramatizálására ösztönzik.[1] A nagyobb gyerekek az irodalmi élményeikről társaikkal is szívesen kezdeményeznek beszélgetést. Ezen életkori sajátosságokhoz kapcsolódóan az irodalmi tevékenység alkalmas arra, hogy a gyermekek beszédkészségét fejlesszük. Az óvodai bemutatások, a gyakori ismétlések során a gyermekek – akikre jellemző a nagyfokú ragaszkodás a szöveghűséghez – önkéntelenül megtanulják a számukra legvonzóbbakat, legérdekesebbeket. Az ismétlésre, gyakorlásra játékos kereteket biztosíthatunk: például szerepjátékok; képeskönyv-nézegetés; szavalóverseny; némajáték; megzenésített versek; játékok, foglalkozások. Az ünnepélyek anyaga az óvodai élet mindennapjaihoz illeszkedő szövegekből álljon össze, ne a gyerekek szavaltatása, hanem a versek megszerettetése legyen a célunk. Fontos, hogy a versgyakorlás elkülönüljön a mondókázástól: a csendesebb hangvételű, líraibb versek esetében a kórusban kántálás fülsértő és értelemzavaró lehet.

Versmondogatás kézműves-foglalkozás közben,
a gyerekek szívesen és önkéntelenül tanulnak

(Foglalkozásvezető: Demjénné Jónás Klára)