II.3.1. A számítógép mint eszköz
A számítógép használata írott szövegek vizsgálatára lényegében a számítógépek modern kori megjelenésével egyidős. Roberto A. Busa már az 1940-es évek elejétől kutatta ennek lehetőségét, és 1949-ben az IBM-nél kezdte rögzíteni Szent Tamás életművének teljes szóanyagát, az Index Thomisticust, ami aztán a számítástechnika aktuális állapotának megfelelően mindig új és új formátumot kapott: a lyukkártyák milliót előbb 1800 mágnesszalag, utóbb egyetlen CD-lemez váltotta le.[1] A számítógépek használatát az irodalomtudományban – ugyanúgy, mint általában a gépek használatát a nyugati kultúrában a 19. század eleje óta[2] – sokáig sajátos kettősség uralta: egyrészt úgy tűnt, számos olyan kérdés megoldható használatával, amelyet addig az emberi tényező korlátozott. A gép például nem fárad el és nem unja meg a munkát, nem ugrik a szeme sort, következetesen érvényesíti a vizsgálat megadott paramétereit. Másrészt a számítógépek használatát meglehetősen ambivalensen értékelte az irodalomtudomány, vagy feltétel nélkül ünnepelte – hiányosságait a technika fejletlenségének tudva be –, vagy lebecsülte.
[1]Roberto Busa: Foreword. Perspectives on the Digital Humanities. In Susan Schreibman, Ray Siemens, John Unsworth (ed.). A Companion to Digital Humanities. Oxford: Blackwell. 2004.
[2]Hermann Bausinger: Népi kultúra a technika korszakában. Ford. Szijártó Zsolt. Budapest: Osiris. 1995.
Feladat
Keresse ki az alábbi idézetekből azokat a helyeket, amelyek a kettős megközelítés egykorú meglétét igazolják!
Úgy tűnik, a számítógépek jelenleg konkordanciák készítésében és a metrikai elemzések szellemtelenebb részének elvégzésében szolgálhatnak bennünket a leginkább. (Martin L. West: Szövegkritika és szövegkiadás. Ford. Bolonyai Gábor. Budapest: Typotex. 1999. [1973] 90.)
Tudomásom szerint nem végeztek eddig számítógépes metrikai vizsgálatot magyar anyagon. Ez a feladat jelenlegi számítógépeinkkel csak részben végezhető el. Teljes egészében elemezni tudja a gép a szöveg időmértékes metrikai sajátosságait, a hangsúlyos verselés szerinti elemzést azonban csak mechanikus, külső segítséggel végezheti el (ha a hangsúlyokat, illetve ezek bizonyos fajtáit a gépen kívüli eszközökkel jelöljük a szövegben). Abban az esetben azonban, ha a hangsúlyos verselést külső segítséggel a gép elvégzi, az ilyen vizsgálatot könnyűszerrel összekapcsolja az időmértékes verselés eredményeinek vizsgálatával, és az eredményeket kölcsönösen korrelálja. [...] Konkrét vizsgálatunkban csak az időmértékes verselés szerint elemeztük a szövegeket, a hangsúlyos verselés elemzésére felállított hipotetikus program túl bonyolultnak bizonyult a számítógép számára. (Voigt Vilmos: Számítógépes ritmuselemzési kísérlet. Irodalomtörténeti Közlemények. 76.2. [1972] 203–204.)