II.3.6. Digitális szöveg- és tanulmánygyűjtemények, könyvtárak

A legnagyobb probléma az interneten fellelhető szövegek használatakor, hogy megbízhatóságuk sokszor meglehetősen kétes. Megfelelő mennyiségű és minőségű szövegekhez való hozzáférés nem csak nálunk kérdéses, még az angol nyelvű irodalom kapcsán is 2008-at jelöli meg az áttörés éveként Matthew L. Jockers, a német kapcsán Fotis Jannidis és Gerhard Lauer pedig 2011-et.[1] Magyar szöveggyűjteményekkel, könyvtárakkal kapcsolatban első közelítésben jó fogodzót nyújthat, követik-e a kulturális honlapokkal kapcsolatban megfogalmazott minőségi elvárásokat. Természetesen még így is szükséges a további kritika, hiszen az adott gyűjtemény gyűjtőelve miatt bekerülhet olyan vagy olyan minőségű szöveg is, amelyet sem az egyetemen, sem a közoktatásban nem érdemes használni. A Magyar Elektronikus Könyvtárban például Az arany ember három kiadása is olvasható, és az már részletesebb vizsgálatok nélkül is megállapítható, hogy nem egyeznek meg például a szószámban.[2] Egy másik példa lehet Mórizs Zsigmond A boldog ember című regényének zárlata: a regénynek 1935 óta több kiadása létezik, így a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elérhető. Az utolsó mondat azonban az 1935-ös és az 1939-es kiadáson kívül kizárólag csonkítva olvasható: „Ebben mindnyájan osztályos társaid vagyunk e megtöretett hazában.” A zárlatból „kis, trianoni, csonka” szavakat 1945 után ideológiai okokból elhagyták – és mivel egy ilyen kiadás szolgált a digitalizált változat alapjául, így a digitális változat filológiai szempontból nem megbízható. Ellenben a MEK a Lúdas Matyi megbízható, az 1817-es autorizált kiadásának hű átiratát is szolgáltatja.

17. kép. A Magyar Elektronikus Könyvtár kezdőlapja.

Szöveggyűjtemények

• Magyar Elektronikus Könyvtár – a MEK 1995-ben indult, 2001 óta az Országos Széchényi Könyvtár szakmai felügyelete alatt működik. Gyűjtőköre elsősorban a magyar nyelvű és „magyar ill. közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy kulturális célokra használható dokumentumok kapnak helyet...”. Érdemes ellenőrizni az egyes tételek katalóguscéduláját is, ami tartalmazza a digitalizált forrást, sok esetben már ez alapján kiszűrhető, mennyire megbízható az adott szövegközlés, ugyanitt az adott tételhez tartozó további MEK-es források linkjei is megtalálhatók.
• Digitális Irodalmi Akadémia – a DIA 1998-ban alakult, 2007 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum szakmai felügyelete alatt működik. „Küldetése a legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba, értékeinek megőrzésével, közvetítésével és népszerűsítésével.” A szolgáltatás előnye, hogy nagy mennyiségben és jó minőségben tartalmazza a kortárs magyar irodalom jelentős életműveit, és szakirodalmat is ajánl hozzájuk. Hátránya viszont, hogy szemben például a MEK anyagaival a szövegek egyáltalán nem tölthetők le – igaz, kimásolhatók –, és a weboldal kialakítása sem mobilbarát.

18. kép. A Digitális Irodalmi Akadémia kezdőlapja

• Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis – az EPA 2004-ben indította nyilvános szolgáltatását, gyűjtőköre „az Interneten hozzáférhető, valamint offline módon (CD-n vagy DVD-n) megjelent magyar vagy magyar vonatkozású elektronikus időszaki kiadványok”, ezek egy részét maga archíválja és szolgáltatja, más részének viszont csak a bibliográfiai feltárását és linkjeit tartalmazza. Számos jelentős irodalmi (Nyugat, Tiszatáj), valamint irodalom- és kultúratudományi folyóirat (Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Könyvszemle) teljes (vagy legalább több évtizednyi) anyagát tartalmazza.
• Országos Széchényi Könyvtár – a nemzeti könyvtár a MEK-en és az EPA-n kívül számos további digitális szolgáltatást tartalmaz, amelyek mind a kutatásban, mind az oktatásban jól használhatók: Digitális képkönyvtár, Digitális könyvtár, ELDORADO, Képzőművészet Magyarországon
• Debreceni Egyetem elektronikus Archívum – a DEA digitális könyvtára a Debreceni Egyetemi Kiadó és elődje számos, a magyar és világirodalomhoz kapcsolódó forrást és feldolgozást tesz közzé, a digitalizált tartalmak egy része csak belső hálózatról érhető el
• SZTE Contenta – a Szegedi Tudományegyetem repozitóriumainak közös honlapja, amelyen az elsősorban az egyetemhez köthető kiadványok, periodikák érhetők el, a digitalizált tartalmak egy része csak belső hálózatról érhetők el
• ELTE-oldalak – a Horváth Iván vezetésével 1997-ben megalakult Bölcsész Informatika Önálló Program volt Magyarországon a személyi számítógépek 1990-es évekbeli elterjedésének időszakában az első nagyszabású, projektjeiben komoly filológiai és programozási tudást egyesítő munkacsoport. Oldaluk ugyan egy ideje nem frissül, de máig érvényes kritikai kiadások, szüvegközlések és tanulmányok találhatók rajta. Szintén az ELTE-n készült az Ó szelence című oldal, amely a magyar barokk költészet szövegeit és hozzájuk kapcsolódva néhány alapvető tanulmányt is közöl
• Külföldi szövegtárak – számos külföldi digitalizálási projektben bukkanak fel magyar anyagok, ezek elsősorban szövegközlése. A Google Books az egyik legfontosabb ilyen gyűjtemény, ugyanakkor a szövegek megtalálása a metaadatok nem egyszer problematikus azonosítása miatt nehézkes. Kifejezetten a metaadatokra koncentrál az Euróai Unió által életre hívott Europeana, maga legfeljebb online kiállításokat szolgáltat, de közvetlenül elirányít a digitális objektum eredeti lelőhelyére. Számos magyar vonatkozású anyag található az Osztrák Nemzeti Könyvtár, valamint a Bajor Állami Könyvtár digitalizált anyagaiban, de ezek közül jellemzően szerzői jogi okokból a 20. század eleje és az az előttiek a hozzáférhetők.

Adatbázisok

• Répertoire de la poésie hongroise ancienne – a 16. századi magyar vers adatbázisa

19. kép. Az RPHA kezdőoldala.

Szakirodalmi gyűjtemények, keresők

• EHM – az EPA, a Humanus és a Matarka közös keresője, amellyel digitalizált és nem digitalizált folyóiratok, tanulmánykötetek tartalomjegyzékében lehet keresni
• Tankönyvtár – elsősorban digitalizált felsőoktatási tankönyvek tárhelye, de tartalmazza az Arcanum Digitális Tudománytár mintegy 3,2 millió oldalnyi digitalizált magyar szakfolyóiratot
• Hungaricana – közgyűjteményi könyvtárak és levéltárak digitalizált, mintegy 4 millió oldalnyi anyaga