IV.1.1. Az ismétlődés fogalma

A metrikai szerkezetekben megfigyelhető, numerikusan szabályozott nyelvi egységekre általában az jellemző, hogy már az adott versszövegen belül visszatérést, ismétlődést mutatnak. A következő versben a páratlan sorok 8, a páros sorok 7 szótagosak, két szomszédos páratlan, és két szomszédos páros sort rím kapcsol össze egymással:

Nem hivalgó, cifra páva                        a8
Nem modern az én szivem.                  b7
Egyszerűség lakik benne                      a8
Mosolyogva szeliden.                            b7

Egyszerü, de tiszta nóták
Amiket én dalolok –
Mert a szivem sugja őket,
Nem is olyan nagy dolog.[1]

A numerikusan szabályozott nyelvi összetevők szabályos visszatérése, amelyet a metrikai szerkezet lényegeként határoztunk meg, itt tehát már a versszövegen belül érvényesül.

E megoldással szemben előfordulnak olyan metrikai szerkezetek, amelyek az egyes versszöveg határain belül nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben mutatnak ismétlődést. A következő versről mindössze annyi mondható el, hogy első és utolsó sora ugyanannyi szótagból áll, de a szöveg rövidsége nem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy a véletlen művével, vagy metrikai jelenséggel állunk-e szemben:

öt meg hét és öt                                    5
a számok nyelvén ennyi                        7
ilyen egyszerű[2]                                   5

Az ilyen és ehhez hasonló metrikai szerkezetek a numerikus szabályozottság és az ismétlődés kritériumának nem a szövegen, hanem a szöveget működtető poétikai hagyományon belül tesznek eleget. A példában szereplő vers haiku, amely a többi hasonló versformában írt (tehát egy 5, egy 7, végül megint egy 5 szótagos sorból felépülő) szöveg metrikai szerkezetének szabályos ismétlése.