IV.3.3.1.2. A numerikus szabályozottság tárgya

Az összetevők kétféleképpen hasznosíthatók: egyrészt mint tartalmatlan kategóriák, másrészt mint többé-kevésbé tartalmas egységek. Egy szótag, amennyiben pusztán szótagszerűségét tekintjük, minden más szótaggal azonos, amennyiben viszont tartalmára építjük fel a metrikai struktúrát, csak a hasonló tartalmú szótagokkal feleltethető meg. Ugyanez a többi összetevőre is igaz.

Az összetevők kétféle felhasználási módja különböző szerkezettípusokat eredményez. Ha az összetevőket tartalmatlan kategóriaként használjuk fel, akkor a szerkezet numerikus szabályozottsága csak az összetevők számát határozhatja meg. Ebben az esetben „számláló”-típusú verselések jönnek létre. Ha a szabályozottság kizárólag az összetevők tartalmára vonatkozik, akkor a különböző értéket felvevő összetevők többé-kevésbé pontos tartalmi megfelelése alakítja ki a metrikai szerkezetet. Ebben az esetben olyasféle megfelelések jönnek létre, mint amilyen a „rím” vagy a „szintaktikai párhuzamosság”. A kétféle elv együttesen is érvényesülhet, ilyenkor – részben vagy egészben – a metrikai szerkezetet kialakító összetevők darabszáma és tartalma is szabályozott (mint például az időmértékes verselés esetében).

Az összetevők tartalmi megfeleltetésére épülő szerkezetekben a megfelelések különböző minőségűek lehetnek. A skála egyik végpontja a teljes azonosság (pl. egy beszédhang vagy egy morféma megismétlése), a másik a pusztán egyetlen közös jegyre (a beszédhang esetében egyetlen képzési jegyre, a morféma esetében pl. azonos szintaktikai szerepre) korlátozódó megfelelés. Ezt a fokozati különbséget tetszőleges pontossággal jelölhetjük (pl.: „részleges” és „teljes” azonosság).