IV.3.1. A Jakobson–Lotz-axiomatika

Mivel a metrikai rendszerekhez gyakran kizárólag a versszövegeken keresztül férünk hozzá, szövegimmanens leírást lehetővé tevő elméleti keretre van szükségünk. Az axiomatikus verstan ilyen.

A versrendszerek axiomatikus tárgyalásának gyakorlatát Roman Jakobson és Lotz János vezette be egy a Stockholmi Magyar Intézetben 1941. április 8-án elhangzott, a mordvin népdalok verselését tárgyaló előadásukban.[1] Az eljárást 1972-ben megjelent tanulmányában Lotz tovább pontosítja, kimondva, hogy a korábban megfogalmazottakkal ellentétben egy versrendszer axiomatikus tárgyalása elméletileg képtelen leírni a versrendszer által tiltott szerkezeteket.[2]

A módszert Lotz a következőképpen foglalja össze. Előbb „explicit módon felsoroljuk az összes primitívet (ezek a rendszer definiálatlan terminusai),” majd „axiomák (szabályok) segítségével lefektetjük az összes fennálló viszonyt ezek között az alapvető alkotórészek között”.[3]

A definiálatlan elemek (vagyis a primitívek) az elmélet szerint a versrendszer nyelvi és metrikai összetevői. A mordvin vers esetében a szerzőpáros öt nyelvi és két metrikai összetevőt különböztet meg. Nyelvi összetevőnek tekinti a szótagot, a szót, a tagot, a mondatot és az „egész”-et, mivel ezek „nyelvileg adottak, azaz költészeten kívül is megvannak”, metrikai összetevőként értelmezi az ütemet és a sort, mivel e két összetevő „csak a költői mű által jön létre”.[4] A kétféle összetevő lényegi változtatás nélkül kerül át Lotz önálló tanulmányába. A nyelvi összetevőket (itt: nyelvészeti alkotóelemek) alosztályokba sorolja („hangtani jegy – primitív: szótag; szemiotikai keret – primitívek: szó, kolon, mondat”), a metrikai összetevők közül a korábban „ütem”-nek nevezett egységet átkereszteli („szegmentum”), de ezek a változtatások a lényeget nem érintik.[5] Az összetevők felsorolása után az axiomatikus versleírás az ezeket elrendező szabályokat írja le. Például: „I. Alaptétel: A metrikai rendszerben valamennyi összetevő úgy rangsorolható, hogy minden következő a közvetlen megelőzőkből egész számút (azaz egyet vagy többet tartalmaz). A sor a következő: szótag, szó, ütem, tag, sor, mondat, »egész«.” Vagy: „II-1. Alaptétel: Egy ütem legalább három, de kétszer háromnál kevesebb szótagot tartalmaz.”[6]