IV.3.3.1.1. A megfelelések fajtái

Abból, hogy egy versrendszer nem feltétlenül jelölő és jelölt kapcsolataként felfogott, komplex nyelvi jelekre, hanem olyan összetevőkre épül, amelyek a nyelvi jelfolyam egyik vagy másik szintjét képviselik, az következik, hogy az adott versrendszer – szélsőséges esetben – létre tud hozni a nyelvi jelfolyam csak egyik, ill. csak másik szintjén kialakított megfelelésrendszert. Ha a beszédhangnak és a szótagnak nincs, vagy a metrikai rendszerben nem funkcionál a jelölt szintű megfelelője, a pusztán ezekből az összetevőkből felépített vers jelölt szintű összetevői teljességgel szabályozatlanok maradhatnak. Ugyanez fordítva is igaz. Ha a morfémának, a szintagmának vagy a mondatnak nincs a versrendszerben funkcionáló, jelölő szintű megfelelője, létrehozhatunk olyan verset, amelynek metrikai szerkezete csak a nyelv fogalmi szintjén kialakított megfelelésekre épül, figyelmen kívül hagyva a jelölő szintjének szabályozatlanságát.

Azok a megfelelésrendszerek, amelyek a nyelvi jelfolyam két szintjén kialakított összetevőkre épülnek, egy vers metrikai szerkezetén belül persze keveredhetnek. A jelen példában szereplő két jelölő szintű és a három jelölt szintű összetevő lehetséges kapcsolatai tehát egyazon mátrixon belül értelmeződnek, ahol – bizonyos megszorításokkal – bármelyik kombináció előfordulhat. (A korlátozás arra vonatkozik, hogy egyik-másik együttállás inkább csak elméleti lehetőségként jelenik meg. Míg könnyen elképzelhető, hogy egy vers metrikai szerkezete kizárólag beszédhang és morféma szintű megfelelésekre épül, addig a jelölt szintű összetevők lehetséges kapcsolatait bemutató táblázat hatodik sora már önmagában is a gyakorlatban nehezen elképzelhető lehetőségnek tűnik. Létrehozható-e olyan metrikai szerkezet, amelyben a szintagmák és a mondatok kialakította megfelelésrendszerben a morfémák elrendezése nem mutat szabályozottságot?)