Skip navigation

III. 2. A retorikai beszéd felosztása

A rövid történet kapcsán említettük már a kialakult retorikai beszédnemeket, amelyek minden megszólalás modelleseteinek tekinthetőek. Ezeket a retorika első nagy fejezete, az inventio (feltalálás) tárgyalja részletesebben.

E három nem (genus, többes szám: genera) a szónok, a beszéd státusza és a közönség szempontjából meghatározó. Figyelni kellett azonban, érthetően, a közönség értékeire, igényeire, műveltségére, pszichikai állapotára, befolyásolhatóságára, vagyis az un. ’elvárásokra’, azaz a ’várakozási látkörre’. Ebből a másik fontos szempontból a retorika öt fokozatot különböztet meg:

genus honestum: amikor a tárgy (akár beszédben, akár írásban) már magában is eléggé meggyőző, azaz teljesen megfelel a hallgató (olvasó) értékeinek, várakozásainak;

            példa: „ne bántsd a magyart” stb. (Zrínyi Miklós);

            vagy: Balra tőlem Arad, / jobbra Temesvár. / Fölöttem berobbantott, huzatos mennybolt. / Merre forduljak, hogy ne lássam többé / a frakkos hóhérok / idáig sugárzó palotáit? (Csoóri Sándor, Csontok és szögek. Trianon nyolcvanadik évfordulóján, 2. vsz.);   

genus humile: a hallgatót (olvasót) nem érdekli a téma, az túl közhelyes, nagyon alacsony szintű, itt fontos a figyelem, az érdeklődés felkeltése;

            példa: Garaczi László: Nevetnek az angyalok, [47 bagatell], Pécs, Jelenkor, 2002, Die, 22-23;

 „Már az is jó volt, hogy Németországból Die-be utazni. ’Die Festival’.

Das Festival, helyesbített egy ismerősön.

Das! Festival, ordította …stb.”

genus dubium anceps: a tárgy, a téma kétséges, bizonytalan, a kérdésre különböző, de azonos értékű válasz adható, itt a hallgató (olvasó) jóindulatát kell megnyerni;

példa: Vörösmarty, Szózat, részlet: Még jőni kell, még jőni fog / egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán

Vagy jőni fog, ha jőni kell / A nagyszerű halál / hol a temetkezés fölött / egy ország vérben áll; 

genus admirabile: itt a téma (tárgy) meglepő, esetleg akár sokkoló is, az általánosan elfogadott értékek ellen szól;

példa: József Attila, Kései sirató, részletek: „Harminchat fokos lázban égek mindig / s te nem ápolsz anyám. / Mint lenge, könnyű lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán (…) Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, / ki csal és hiteget! (…) Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, / mind visszaloptad az utolsó órán!”  

genus obscurum: a hallgatók (olvasók) számára nehezen érthető, nehezen átlátható;

példa: Ady Endre, Fekte zongora, részlet: „Bolond hangszer: sír, nyerít és búg / Fusson, akinek nincs bora, / Ez a fekete zongora. / Vak mestere tépi, cibálja, / Ez az Élet melódiája, /Ez a fekete zongora”;