IV.1.2. Verstan és poétika

A haikuhoz hasonló, a metrikus rendezettséget az egyes versszövegeken belül csak korlátozott mértékben megvalósító szerkezetek világossá teszik, hogy a verstan nem nélkülözheti az adott versformát működtető poétikai hagyomány vizsgálatát sem. Még azokban az esetekben is előfordulhat, hogy a kizárólag metrikai szempontú vizsgálat téves eredményre vezet, amelyekben a numerikus szabályozottság és az ismétlődés fogalma a versszövegen belül is érvényesülni látszik. Ha a következő strófát kizárólag metrikai szempontok alapján elemezzük, akkor azt kell mondanunk, hogy a vers sorainak szótagszámát csak bizonyos határértékek szabályozzák:

Le donne, i Cauallier, l’arme, gli amori,

Le cortesie, l’audaci imprese io canto;

Che furo al tempo, che passaro i Mori

D’Africa il mare, e in Francia nocquer tanto;

Seguendo l’ire e i giovenil furori

D’Agramante lor Re; che si diè uanto

Di uendicar la morte di Troiano

Sopra Re Carlo Imperator Romano.[1]

A metrikai szerkezetet kidolgozó poétikai hagyomány ugyanakkor – tudjuk – előírja, hogy magánhangzó-torlódás esetén a szomszédos magánhangzókat egyetlen szótagként értelmezzük (ezt a szabályt nevezzük elíziónak). A poétikai hagyomány előírta módon olvasva a szöveget a verssorok 11 szótagosak (vö.: endecasillabo).