Skip navigation

II. 3. Digitális filológia (Labádi Gergely)

A fejezet azt mutatja be, az információs társadalom mennyiben befolyásolja a szövegekkel kapcsolatos tudásunk megszervezését, azaz a kéziratos és a nyomtatott források kapcsán kialakított textológiai és filológiai gyakorlatainkat. Azt vizsgáljuk, miként tároljuk a szövegekkel kapcsolatos tudásunkat, miként tudjuk megjeleníteni, közölni másokkal. Továbbá egy nem teljes körű bevezetést nyújt a magyar irodalom és irodalomtudomány digitálisan elérhető fontosabb tartalmaihoz.

Feladat

Olvassa el az alábbi idézetet, majd válaszoljon a kérdésekre!

Ez az Astrapé aztán egy hírlap.

Négyszer jelen meg napjában. Benne van minden nevezetes eseménye a bel– és külföldnek, a legújabb táviratok és a fővárosi sensationshírek, a gyűlések nevezetesebb beszédei, és mindez – egy nyolcadrét lapon[1].

Az Astrapé gyorsírászati jegyekkel írott lap; annálfogva mindaz, ami a lepedőlapokon egy egész regálívet[2] foglal el, az Astrapéban egy kis lapocskán elfér. És amellett kiállítása is az emberileg elérhető legnagyobb gyorsasággal megy végbe. Az Astrapénak nem kell se betűszedő, se nyomdász. Papirographiai[3] úton van kiállítva. Ahogy a szerkesztő teleírja a papírlapot (melynek elkészítéséről már a múlt században elmélkedett Sennefelder[4]), ugyanarról a lapról egy, az íróasztalához srófolt gázgép kétszáz lenyomatot négy perc alatt elkészít; a szerkesztőnek csak az egyik lábával kell olyanforma gyakorlatot tenni, mintha varrógépet vagy kerekes guzsalyt hajtana, ami által a tiszta papiros a gázgép pálcái közé, arról a gép által mozgatott s matricul[5] szolgáló beírt lapra, s onnan a kosárba leugrik. Azalatt írhatja a szerkesztő a következő lapot. Egyik munka nem akadályozza őt a másikban; a kezével ír, a lábával nyomtat duplex libelli dos est[6]. Ilyenformán nem kell neki se szedő, se nyomdász, se munkatárs; csak kihordó. A kihordók egyúttal a helyhírek behordói is; „penny a liner”[7], ők bediktálják, mi hír a városban, a szerkesztő odaírja, a lábával hajtja a papírtoló gépet, a gázgép nyomtat, s öt perc múlva a kihordó a friss újdonságot már nyomtatva árulja az utcán, a kávéházakban, az indóházakban: egy krajcárért!

Egy egész lap egy krajcár?

Átkozott konkurrencia. Ezt egy lap sem csinálhatja utána. Akárhogy siessenek, valamennyit megelőzi azzal az idővel, amibe a többi lap betűszedése, formába rakása, kiigazítása kerül, s egy krajcárnál kisebb pénz már nincs Európában. Előre látható, hogy az Astrapé időjártával az összes óvilági zsurnalisztikát meg fogja ölni.

Ezért a neve Astrapé (görögül villám), mely gyors és öl.

Még ugyan védi ellene a typographiált hírlapokat az a körülmény, hogy nem tud minden ember gyorsírászatot olvasni; azonban évről évre szaporodik azoknak a száma, akik azt elsajátították. Már minden gimnáziumban tanítják; a felső tanodákban első tantárgy ez, ami megkívántatik. Papok, népszónokok, képviselők el sem lehetnek nála nélkül. A kereskedők sürgős levelezéseiket csak gyorsírászati jegyekkel folytatják. A hivatalos lapban minden törvényes idézés, árverés, csőd stb. cincographiált[8] gyorsírászati jegyekkel van nyomtatva, tehát az ügyvédeknek is kell hozzá érteni. A magyar klasszikusok gyorsírászati kiadványokban jelennek meg: Vörösmarty összes munkái három, Arany János összes művei két egész íven[9]. Egy Horatius Flaccus egy ív. Egy egész költemény tizenkét szarkaláb meg egy pont. A katonák is taníttatnak gyorsírászatra. Némely más írást nem is ismer. (Jókai Mór: A jövő század regénye. S. a. r. D. Zöldhelyi Zsuzsa. Budapest: Akadémiai. 1981. – a digitalizált változatot a Neumann-ház készítette [a továbbiakban: JMKK])

  • A regénybeli technikai találmány, a papirograph megjelenése a sajtópiacon milyen újításokat hoz magával a részlet szerint?
  • Melyek a papirograph-hoz hasonló jellegű sokszorosítási technikák az idézett részletben? Milyen sokszorosítási technika áll velük szemben?
  • A regénybeli gyorsírászat milyen gazdasági, társadalmi és kulturális változásokkal jár a részlet szerint?


[1]nyolcadrét – a kiinduló ívből háromszori hajtással kialakított oldalméret

[2]regálív – 600*460 mm méretű ív, az ebből hajtogatott nyolcadrét oldal mérete 230*150 mm (Borsa Gedeon: A régi nyomtatványok mérete, 1998 [1994])

[3]papirograph – Eugenio Zuccato stenciltechnikán alapuló találmánya (1874). Egy lakozott lapra maró tollal írva a papír a toll nyomán kilyukadt, ezt a lapot, a stencilt, egy másik, tiszta lapra tették, és hengerrel vitték föl rá a tintát, ami a lyukakon keresztül a tiszta lapon megjelent.

[4]Sennefelder – „A. Sennefelder (1772–1834) prágai születésű színész, a litográfia [kőnyomat] feltalálója” (JMKK)

[5]matric – „matrica, fém- v. papírlemezbe mélyesztett szedés v. nyomdai forma, amelyről öntésre v. nyomásra alkalmas lemezek készíthetők” (JMKK)

[6]duplex libelli dos est – „kettős haszna van a könyvnek; Phaedrus könyvének ajánló versében írja” (JMKK)

[7]penny a liner – egy sorért egy pennyt kapó újságíró

[8]cincographia – cink bevonatú lappal készült litográfia

[9]ív – itt nyomdai ív, azaz 16 oldal