III. 3. 2. József Attila: Arany

Lombozott a por még, ám elült a zaj,

elfult a homokban a sziklamoraj.

Köt a karcsú füst is, e szelíd virág

s gond érleli termőn a puszta fiát.

Édes burgonyát föd darabos talaj –

Téged is födött így a gond meg a baj.

S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj –

a hős el van vetve, teremni muszáj.

S míg szél nyalta, tépte a rét bokrait,

lassan lépve hoztad komoly ökreid.

Verseidre raktál szép cseréptetőt

s homokot kötöttél, futó időt.

Hadd csellengjünk hozzád, vagyonos Atyánk!

Házhelyünk a puszta, kóbor a kutyánk.

Hadar a szárazság, pusztít az egér

s gőggel fortyog kásánk, de hát az mit ér?

A cím (Arany) hatásos névjáték: a retorika az érvelés forrásai körében a személyi érvek (argumenta a persona) tartja nyilván a névből vett bizonyítékokat.[1] Igaz, hogy a használatát viszonylagos egyszerűsége miatt a retorika sem javasolja, de ismerve József Attilának a nevekhez, a névadáshoz és saját nevéhez való viszonyát, a verscím onomasztikus jelentését komolyan kell vennünk.[2] A cím csak a vezetéknév (keresztnév nélkül), amely a homonymia[3] alkalmazásával utalhat egy költőelődhöz való kapcsolatra, de az arany minőségére, szimbolikájára is, azaz a szellemi fejlődés legmagasabb fokára. Az arany a legtöbb kultúrában a tökéletesség szimbóluma, a morális ítéletalkotás mércéje.[4]

A vers négy soros, négystrófás szerkezetű, 11 szótagú sorai páros ríműek. A 11-es sor nagyon régi, a mintegy 1500 magyar nyelvű verset feldolgozó repertórium szerint[5] a 16. század leggyakoribb sortípusa, a rímképlet viszont sokkal későbbi fejlemény. Itt figyelhetünk a metrikai megoldásra, a régi és új szembeállítására.

Az első strófa a beszédalany (a költő) által felidézett idős Arany Jánosra és az általa újjáteremtett (a lovagi eszményekkel szinkronba hozott) Toldi-monda szimbolikus összefüggésére utal: elment a had, tovatűnt az ideál, maradt a csend a puszta homokon. Az igeidők váltogatása (1-2. sor: múlt, 3.4. sor: jelen) is az értékek szembesítését szolgálja. A köt igének (köt a karcsú füst), miként a címnek, több jelentésrétege érvényesülhet: megköt, odaköt, marasztal, illetve megköt, megáll, mint szelíd virág. A puszta fia kétségtelenül Arany János, aki (második strófa) nem csupán személyes csapásai, hanem szemérmes egyénisége miatt is visszahúzódó volt s a múlt értékeiből (mint pl. az úgynevezett honfoglalási epika, továbbá Toldi Miklós epikus hőssé emelt alakja) építkezett (a hős el van vetve, teremni muszáj). A gond névszó paralelizmusa (1. strófa 4. sor, ill. 2. strófa 2. sor), miként a homok ismétlődése (1. strófa 2. sor, ill. 3. strófa 4. sor) a visszahúzódó, de önmaga számára biztonságosabb támpontokat kereső és kijelölő költőt, költőelődöt jellemzi.

A negyedik strófa első sorának felszólítása az elveszett és keresett apa- ill. istenképpel értelmezhető: a lírai szubjektum az apahiány feloldására apaképet próbál találni Arany Jánosban, miként (költészete szerint is) idősebb kortársaiban, például Juhász Gyulában, Babits Mihályban vagy éppen Thomas Mannban. Arany Jánost vagyonos Atyánknak szólítja meg, mintaadó mesterként, aki mindazt tudta, amit a költészet és a közélet kapcsolatáról, a hagyományról, az irodalmi ízlésről tudni lehetett s aki az elfelejtett vagy éppen elveszett értékek helyreállításában most segíthetne. A Hadar a szárazság váratlan, de stilárisan gazdag fogalmi összekapcsolás, funkciója szerint fokozza a múlt és jelen feszültségét, amit az utolsó sor filozófiai dilemmája komoly megfontolásra ajánl: az öntudatos de értékvesztett lelkesedés, most, a hagyományokat átértelmező manipulatív világban keveset ér, ezért másfajta magatartásra (esetleg éppen visszahúzódásra) buzdít.