Skip navigation

IV.3.2. Metrikai összetevők + metrikai szabályok

A szerzőpáros nyelvi és metrikai összetevőkből álló rendszerét bírálva Horváth Iván egy „L” nyelvet és ennek „M” metrikai rendszerét a következő táblázattal szemlélteti:

L Nyelv

M Metrika

Bekezdés

Versszak

Mondat

Verssor

Szintagma

Félsor

Mondatrész

Ütem

Morféma

Szótag[1]

A kétféle csoportosítás legnagyobb különbségét nem is a szótag eltérő megítélése adja (mint látható, a Jakobson–Lotz javasolta felosztással szemben a szótagot Horváth Iván metrikai kategóriának tekinti),[2] hanem az, hogy az utóbbi leírás nem tartalmaz „nyelvi összetevő”-ket. A Horváth felvetette szempont („csakugyan szükségük volt-e a szerzőknek olyan kategóriákra, amelyek nem tisztán nyelvészetiek, de nem is tisztán metrikaiak?”)[3] jogos, de a kétféle kategória szétválasztása az övétől eltérő rendszertant is lehetővé tesz.



[1] Horváth Iván, A vers, Bp., Gondolat, 1991, 120–121.

[2] „A beszéd szintaktikai (többféle relációból álló) tartóhalmaza és – szótagokban mért – fonetikai tartóhalmaza között egyoldalú egyértelmű megfelelés van – írja –, és így a szótagrend felfogható mint a szintaktikai tartóhalmaz fonetikai leképezése. A szótag akkor a közvélekedésnek megfelelően csakugyan nem fonológiai kategória, ám nem is egyszerűen fonetikai, hanem szintaktikai és fonetikai kategória lenne egyszerre. Hangzatosabban úgy is lehetne fogalmazni, hogy a szótag a köznapi beszédben is metrikai kategória.” Uo., 137.

[3] Uo., 120.