Skip navigation

6.1. Orsolyiták

A reformáció elterjedésére jelentős tömegek elvesztését jelentette a katolikus egyház számára. A válaszként kibontakozó katolikus megújhodás egyik megnyilvánulási formája új szerzetesrendek születése volt. A Loyola Ignác (1491-156) által alakított jezsuita rend hamarosan a korabeli átlagos színvonalat meghaladó, „modern” pedagógiai elveket alkalmazó középfokú iskolákat (kollégium-típusú iskolákat, gimnáziumokat) hozott létre, de ezek csak a fiúk számára álltak nyitva. S mivel a jezsuita rendnek nem volt női „leágazása” – mint például korábban a ferenceseknek a klarisszák – nem is létesítettek leánynevelő intézeteket. 

Ugyanakkor éppen a jezsuiták célkitűzéseit követve több katolikus női szerzetesközösség is létesült a 16. század folyamán, amelyeknek tagjai rendszeres nőneveléssel foglalkoztak. Közéjük tartozott az Angela Merici (1470-1540)[1] által alapított „orsolyiták” apácarendje.

 14. Angela Merici az első orsolyiták közösségében

 

Angela Merici – egy tehetős vidéki nemesi család leányaként – fiatal korától kezdve jól látta a tékozló gazdagok és a mérhetetlen nyomorban tengődő szegények életmódja között feszülő ellentmondást. Elkeserítette azoknak a kiszolgáltatott nőknek a sorsa, akik hozomány híján nem köthettek anyagi biztonságot nyújtó házasságot, de szegénységük miatt az apácarendekbe sem vették fel őket.  Elsősorban számukra kívánt társadalmi menedéket és lelki támaszt nyújtani, amikor 1535-ben létrehozta Bresciában az első női „világi”[2] tanítórendet. A közvetlen célon túl egy nagyívű szociális reform képe is lebegett előtte: a köréje sereglő leányok és asszonyok vallásos közösségi nevelése révén kívánt hozzájárulni a morális züllés lejtőjére került családok erkölcsiségének helyreállításához. Az volt a szándéka, hogy a nők is kivegyék részüket az új katolikus lelkiség megalapozásában, az isten- és keresztény emberszeretet ápolásában, embertársaik szolgálatában, a leánygyermekek keresztény szellemű nevelésben és oktatásában.

A közösséget a 4. században vértanúhalált halt ír királylányról, Szent Orsolyáról nevezte: „Compagnia di Santa Orsola” (Szent Orsolya Társaság). A társaság Angela Merici által megalkotott szabályzata még célul tűzte ki a világi missziók teljesítését, de ez a korát megelőző nyitottság nem tarthatott sokáig. Az alapító halála után hamarosan vissza kellett térniük a zárt apácarendekre vonatkozó előírásokhoz. A Szentszék ugyanis 1566-ban elrendelte a „nem klauzúrás”[3] rendek föloszlatását. Ennek elkerülése érdekében az orsolyitáknak is renddé kellett válniuk a szó klasszikus értelmében: ünnepélyes fogadalmat tettek, szerzetesi ruhát öltöttek és zárt kolostori közösségben éltek. Oktató tevékenységük a bentlakó növendékek tanítására összpontosult, de szegény leányok számára ingyenes iskolákat is fenntartottak.

Elemi leányiskoláikban vallástant, írást, olvasást és speciális női tevékenységformákat oktattak. Később bentlakásos felsőbb leányiskolákat is létrehoztak, amelyeknek tantervében a latin nyelv és a matematika is szerepelt.

Angela Merici nevelési elvei megelőzték a kort, amelyben élt. Írásaiban a gyermekek megértő szeretetére buzdította hittestvéreit. Rousseau előtt több mint kétszáz évvel arra szólította fel társait, hogy figyeljenek tanítványaik egyéniségére és sajátos képességeire. Ne alkalmazzanak túlzott fenyítéket, helyette éljenek a jutalmazás módszerével. Legyenek követendő minták, hiteles példaképek a gyermekek számára: ,,Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket, mindenkinek példánkkal prédikálunk, és hirdetjük nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.” (Idézi: Diós, 2002.) 

A különböző orsolyita közösségek Itálián kívül elsősorban Francia- és Németországban  a Habsburg tartományokban, Svájcban, Portugáliában, a tengerentúlon pedig főleg Kanadában terjedtek el. Magyarországra Szelepcsényi György esztergomi érsek hívta be a nővéreket. Első iskolájukat Pozsonyban nyitották meg 1676-ban, két évre rá Kassán nyitotta rendházat. 



[1] Az alapítót több mint kétszázötven évvel halála után avatták szentté. A katolikus egyház január 27-én ünnepli Szent Angéla napját.

[2] Azaz nem zárt szerzetesi közösségben, nem klauzúra alatt élő rend.

[3] Tehát nem zárt kolostorokban, apácazárdákban élő, hanem „világi” missziót végző közösségek.