9.3.3. Brunszvik Teréz a nőnevelésről
Brunszvik Teréz (1775-1861) nemcsak az első magyar kisdedóvó intézet megalapítása fűződik, a grófnő behatóan foglalkozott a hazai nőnevelés fejlesztésének kérdéseivel is. Hagyatékában fennmaradt egy kézirat, amely a „Nőképzés és nőnevelés” címet viseli. Ebben tulajdonképpen Fáy András 1841-ben megjelent művének egyes téziseivel vitatkozik.[1]
26. Brunszvik Teréz
Brunszvik Teréz a nők hivatásának, egyenjogúságának megítélésében sokkal radikálisabb felfogást képvisel, mint Fáy András. Iróniától sem mentes, érzékletes stílusban festi le kora elmaradott társadalmi viszonyait, amelyek között a nőknek „négy fal közé zárva”, „rossz háznép fölött őrködve” kell uruk harisnyáját foltozniuk, míg férjeik „szellemi alkotások minden gyönyörűségében tobzódva” élik nagyvilági életüket. (Brunszvik, 1828, Közli: Orosz, 1962, 233.)
„… a művelt rendeknél, hol a férfi magasabb régiókban él, ott az ő hitestársának, barátnéjának, gyermekei anyjának s nevelőjének egyformán kell részesednie mindenben, amit ő, a férfi cselekszik, s amije van neki, ellenkező esetben az asszony éppen olyan méltatlan az ő urára, mint a férfi a feleségére. Ahol az asszony ura részére harisnyát köt, ott a férfinak legalább a felesége cipőit kell elkészítenie. Nem szabad elválasztanunk azt, ami természete szerint eggyé forrt.” (Brunszvik, 1962, 233.)
A feleség legyen férje méltó társa a „magasabb műveltség köreiben” is. Ennek eléréséhez lehetővé kell tenni a leányok számára a magasabb színvonalú tanulmányok végzését. A férfiak előtt évszázadok óta nyitva állnak a gimnáziumok és akadémiák kapui, el kell jönnie annak az időnek, amikor majd „az emberiség másik, fontosabb fele részére is ilyen rendszeres és alapos oktató rendszert létesítenek”. (Brunszvik, 1962, 234.) Brunszvik Teréz a magasabb műveltség hagyományos értelmezését is átírja, amikor „klasszikus ostobaságnak” nevezi azt, ami „a fogalmakat inkább összezavarja, mintsem megnyugtatja”. Kritikáját azzal teszi hatásosabbá, érzékletesebbé, hogy a jelenséget visszájáról veszi szemügyre. Fonákjáról közelíti meg a kérdést, mint Salzmann a híres Rákkönyvecskében.
„De ha a férfiak továbbra is meg akarnak maradni tudós tanulmányaik és szánalmas absztrakcióik mellett, úgy minden emberi boldogság végleges tönkretételére mint legcélszerűbb eszközt azt ajánlanám, engedjék a nőket is ilyen fajta tanulmányokban részesedni, mert nem találnám méltányosnak, hogy csak a nők legyenek a józan emberi ész birtokában; mindenesetre kevesebbet gyötörnék őket félbolond férjeik. A műveltségen én tehát nem a nonsense-t[2] s körmönfont okoskodásokat értek.” (Brunszvik, 1962, 234.)
A vitairatban arra az általános kérdésre is választ találunk, hogy milyen tudást, milyen tudományokat tart fontosnak Brunszvik Teréz. Szerinte az elvont, „tudós” tudományok helyett az alkalmazásra kész, népszerű diszciplínák művelésének jött el az ideje. Példaként azt hozza fel, hogy a földön szaporodó embersokaság táplálására olyan segédeszközökre van szükség, amelyeket az alkalmazott tudományok kínálnak. Ahhoz, hogy a réginél jóval kisebb földterületen ugyanolyan mennyiségű élelmet lehessen termelni, nem klasszikus műveltségre, hanem modern természettudományos ismeretekre van szükség.
Ami pedig a nevelés legfőbb szempontját illeti, a műveltség igazi, legvégső tartalma nem lehet más, mint a „megnemesbedés”, az ember erkölcsi fejlődése. A kiindulópont adott: az Istentől adott „erő és csíra”. A moralitásnak ez a középpontba helyezése Pestalozzi és Kant pedagógiájának hatását sejteti. Mindkét szerző az erkölcsi heteronómiából, az ember természeti meghatározottságából kiinduló, és a morális autonómia, a magasrendű erkölcsiség felé haladó fejlődést jelöli ki a nevelés legfontosabb céljának.
Brunszvik Teréz nemcsak elméleti síkon vizsgálta a nőnevelés kérdéseit, hanem tervezetet is készített egy felállítandó tanítónőképző intézet tananyagáról. A tíz esztendeig tartó képzés során számos tantárgy színvonalas oktatását tervezte (idegen nyelvek, vallástan, történettudomány, földleírás, természettan, neveléstan, zene, tánc, rajzolás, kertészet és női kézimunkák). A tervezet megvalósítására tett erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel.