9.2. Schleiermacher a nők társadalmi szerepének lehetséges változásairól
A 19. század több mozaikdarabból összetevődő nőképének, nőeszményének továbbra is egyik meghatározó eleme maradt Pestalozzi felfogása. A svájci nevelő – mint láttuk – a legfontosabb, legmagasztosabb női élethivatásként mutatta be az édesanya szerepét. Azét az édesanyáét, aki a család körében tevékenykedve, gyermekeit racionális elvek szerint nevelve a társadalom tágabb köreinek berendezkedésére is pozitív hatást tud gyakorolni. E felfogásához több ponton hasonló nézeteket fejtett ki a 19. század egyik legjelentősebb német teológus-pedagógusa, Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher (1768–1834) is, akit a pedagógiatörténet Herbart mellett a modern neveléstudomány megteremtőjeként tart számon. Az 1800-as évek elején több ízben tartott pedagógiai tárgyú előadásokat a berlini egyetemen, amelyeket tanítványai lejegyeztek. Az összegyűlt anyag szerkesztett változatát azonban csak a mester halála után jelentették meg egy kötetben (Schleiermacher, 1902).
A német pedagógiaprofesszor az 1826-ban tartott berlini előadássorozatán foglalkozott a nők társadalomi szerepével, a nőnevelés kérdéseivel. Abból indul ki, hogy a nevelés általános célja a családon kívüli boldoguláshoz vezető képességek kialakítása és ezzel párhuzamosan a személyes sajátosságok kifejlesztése. Az utóbbi cél tekintetében nincs nagy különbség a két nem nevelésében, az egyéniség kialakítása éppoly fontos a lányok esetében, mint a fiúkéban. A családon kívüli élet porondja, a társadalmi élet színpada azonban nem a nők territóriuma. Ennek kettős oka van.
Az egyik a női nem természetes biológiai meghatározottságából fakad: a nők a gyermekszülésre való felkészüléstől kezdve távol tartják magukat a nyilvánosságtól. A nő azonban édesanyaként, gyermekei nevelőjeként is igen fontos szerepet tölt be a társdalom életében: „Az otthon az állam legelső organikus összetevője, legfontosabb alapköve, hiszen maga az állam is háztartások összessége. A családi élettől függ az álam jóléte. Kimondhatjuk, hogy a nők értéke a polgári életre gyakorolt hatásuk tekintetében nem csekélyebb jelentőségű azért, mert tevékenységi körük a háztartásra, a családra korlátozódik. Az állam érdeklődése ezért még nem csökken irántuk. Az édesanyák nem lépnek ki a nyilvánosság elé, de ez a férfiaknak azon tömegére is vonatkozik, akik például kézműves mesterséget űznek. A nemek közötti különbség a hivatások közötti különbségben fejeződik ki. A női nem a társadalomban különleges hivatást gyakorol.” (Schleiermacher, 1902, 69)
A másik ok történeti jellegű: a nőket a kulturáltság alacsonyabb fokán álló társadalmakban szinte szolgaságra kárhoztatták. Újabban azonban egyes területeken a nők számára lehetőség nyílik magasabb képzettség megszerzésére, és ez a kihat társadalmi szerepükre is: visszavonultságuk mértéke egyre csökken.
Schleiermacher felállít ezzel kapcsolatban egy rendszert, amelyben a lányok és fiúk nevelésének-oktatásának folyamatát két szakaszra osztja. Az első szakasz tartalmai voltaképpen azonosak mindkét nem esetében. Bizonyos eltérések csupán a lányok és a fiúk eltérő testi konstitúciójából adódnak. A második szakasz tartalmainak kidolgozásakor a német pedagógus óvatosan egyensúlyoz a korabeli tradicionális felfogás és a csíráiban már kialakulófélben levő új női szerep határvonalán. Arra törekszik, hogy olyan magasabb nevelést biztosítson a női nemnek, amelyet egyfelől nem hiúsít meg természettől adott meghatározottsága, másfelől pedig olyan mértékű előnyökhöz juttatja, amilyent javuló társadalmi helyzete és a jövendő generációkra gyakorolt pozitív hatása indokol. Ügyelni kíván arra is, hogy ha a két nem közötti társadalmi különbség tovább csökkenne, akkor annak a nevelés ne szabjon gátat. (Schleiermacher, 1902, 71-72.)
A német pedagógus nőnevelési koncepcióját az emeli ki a kérdésről értekező korabeli szerzők többségének felfogásától, hogy Schleiermacher nem egy statikus helyzetet vesz alapul nevelési rendszere felépítéséhez. Látja, hogy a nők évezredes múltra visszatekintő tradicionális társadalmi szerepében megindult egy lassú átformálódás. Ennek első jelei nyilvános szerepvállalásukban mutatkoznak meg. Schleiermacher nem törekszik a múltban gyökerező tradicionális nemi szerepek konzerválására, tudomásul veszi az új jelenségeket. Olyan nevelési rendszert kíván kidolgozni, amely alkalmazkodni képes a folyamatos társadalmi változásokhoz.