2. Tanulási nehézség

14 éves lány, általános iskola 8. osztályába jár. Viszonylag "sima" iskolai karrier (általában közepes eredménnyel tanult, kirívó jó vagy rossz dolgok nem történtek vele); közben egyre többször késik reggel.

A házirendnek megfelelően késéseit szigorúan beírják az ellenőrzőbe - amit önmaga aláír. Az ötödik ilyen aláírásnál az osztályfőnök gyanút fog, beszélgetésben ki is derül, hogy a szülők az egészről mit sem tudnak. A gyerek nem adja magyarázatát sem a késésnek, sem a hamis aláírásoknak - hallgat, a padlót nézi.

Az osztályfőnök nem érti a történteket, átnézi a beírásokat és látja, hogy a késések általában félórásak, és szerdai napra esnek. Szerda, első óra: matematika.

Mi történhetett? A matematikatanár nem érti, nem rosszabb, mint eddig volt, bár, ha jobban belegondol: összességében nem rosszabb, de a szöveges példák egyszerűen nem mennek. Jól számol, de szöveges feladatot nem tud megoldani. Ha jól utánagondol, matematikában mindig is ez volt a probléma; úgy tűnik, mintha elfelejtené a szöveget - ezért megoldani sem tudja ... Vagy, mintha nem értené meg a szöveget... De így is 2-es.

Az osztályfőnök végigkérdezi a többi tanárt is; történelem és magyar irodalom azért hármas, mert "nagyon figyel, az órai anyagot mindig tudja"; "hát könyvből nemigen tanul, de hát: hármas ... " Nyelvtanból mindig kettes volt, rossz a helyesírása. De a szabályokat tudja, mert azokat memorizálják együtt, az órán ...

Végül összeáll a kép: a lány évek óta "abból él", hogy minden órán nagyon figyel, soha nincs rá panasza senkinek, az órai anyagot mindig tudja - de könyvből soha nem tanult... De miért most jelentkezik ez a késés - mi indokolja?

A lány többszöri négyszemközti beszélgetés után elmondja, hogy ő soha nem tudta elképzelni, miért nézik meg a többiek a könyvet, nem is érezte hiányát, de most 8. osztályban matematika órákon rendszeresen volt olyan feladat, hogy "olvassátok el a példát a könyvből, oldjátok meg, utána megbeszéljük" - előkészítendő a középiskolai felvételiket... Nos, ez neki rendszeresen nulla értékűre sikeredett; s a tanár többször elmarasztalta őt ezért az osztály előtt. "Azt mondta a tanár úr, amikor ideadta a nullás dolgozatot, hogy: - "Na és most jön a mi kis írástudatlan értelmiségink, a maga szokásos nullájával." Ettől kezdve matematika órán a többiek így nevezték, és egy ízben (amikor a táblánál megoldott egy példát, azt mondta a tanár: "Jó lenne kereskedőnek, annak se kell írni-olvasni, elég, ha összeadni-kivonni tud."

Azt vette észre, hogy egyre jobban félt bemenni is az osztályba, annyit csúfolták. .. Egy idő után nem is ment be ...

Az osztályfőnök megbeszélte a szülőkkel a megfelelő szakértői vizsgálaton való részvételt. Diagnózis: enyhébb fokú diszlexia, amelyet egyéb képességekkel (auditív figyelem, logikus gondolkodás, emlékezet) jól kompenzált, de a speciális feladatnál már nem volt erre képes.

A helyzet megoldásához vezető lépések: differenciált, teljes mértékben egyéni képességeihez szabott tanítási/tanulási feltételek biztosítása, elsősorban matematika órán, - hasonló segítséget kap szükség esetén más tantárgyi órákon is. A lány megkönnyebbült, felszabadult, viselkedési problémái megszűntek.

(Elméleti háttér 3. tananyag: Tanulási problémák, nehézségek)

Forrás: Jávorné Kolozsváry J. ( 2005): Serdülők az iskolában. Iskolapszichológia 31. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Tanárképzési-  és Továbbképzési Központ, Budapest. 41. o.