Az iskolai tehetséggondozó programok formái

A tehetséggondozás komplex feladat. Az alábbiakban három típusát: a gazdagítás (dúsítás), a kiválogatás (elkülönítés), ill. a gyorsítás (léptetés) alapjait ismertetjük.

A gazdagítás célja a képességek kötelező tananyagon túli fejlesztése. Passow (1958; idézi Kiss és Balogh, 2004) a gazdagításnak négy fajtáját különíti el: mélységében való gazdagítás (több lehetőség kínálata a tudásuk alkalmazására), tartalmi gazdagítás (a tananyag a tanuló érdeklődéséhez igazítása), a feldolgozási képességek gazdagítása (feldolgozási és kritikus gondolkodás fejlesztése), és a tempóban történő gazdagítás. Renzulli (1977; idézi Tóth, 2003) gazdagítási triásza 3 szintre tagolódik. Az I. típusú gazdagítás az általános felfedező élményeket biztosítja, tananyagon kívüli témával találkozhatnak a gyerekek, cél a gyerekek érdeklődési körének tágítása. A II. típusú gazdagítás keretében csoportos gyakorlatok révén az alkotó munkához szükséges gondolkodási és érzelmi készségek felkészítése történik. A III. típusú gazdagítás a valódi problémák egyéni vagy kiscsoportos megoldását jelenti. Ez utóbbi a tehetségazonosítás legbiztosabb módja.

A gazdagítás elveinek megvalósítására kiválóan alkalmas a projekt módszer (Gyarmathy, 2012). A pedagógiai projekt (Nádasi, 2003; idézi Gyarmathy, 2012) egy összetett, akár a mindennapi életből származó téma, a téma feldolgozásához kapcsolódó célok, feladatok meghatározása, a módszerek kijelölése, az eredmények bemutatása, értékelése. A projekt megvalósítása a gyermekek önálló munkavégzésén alapszik, a pedagógus csak szakértőként vesz részt a munkában. A tehetséggondozó projekt akkor lehet valóban fejlesztő hatású, ha intellektuális kihívást jelent, ha igényli a logikai következtetést, ismeretek rendszerezését és alkalmazását. Igényli a kreativitást és fejleszti a társas készségeket (az önérvényesítés, a vezetés, az együttműködés, de a vita és az érvelés készségét is) (Gyarmathy, 2012). 

A tehetséggondozás lehetősége a kiválogatás, ahol szegregált formában a tehetséges tanulók külön osztályban, iskolában haladhatnak. A tanulók elkülönítése kortársaiktól ugyanakkor megosztja a szakemberek véleményét.

A tehetséggondozás harmadik formája a gyorsítás. A tehetséges tanulók gyorsabban fejlődnek, mint a kortársaik, ezért szükséges a számukra megfelelő haladási ütem biztosítása. Ennek formája lehet pl. a korábbi iskolakezdés, az osztályléptetés, speciális osztályok indítása, a tanulmányi idő lerövidítése (Balogh, 2006).

Az iskolai tanórák sajnos nem alkalmasak a tehetséges gyermekek fejlesztésére, ezért iskolán kívüli programok bekapcsolása is szükséges lehet a gyermek speciális adottságainak kibontakoztatásához, de fontos, hogy mindezek egységes rendszert alkossanak. A hatékony fejlesztési programok tiszteletben tartják a gyerek egyéni adottságait, de környezeti sajátosságaira is tekintettel vannak.

A hejőkeresztúri modell meggyőző lehet arra nézve, hogy a kiemelt figyelmet igénylő tanulók nevelésében alkalmazott módszerek, készségfejlesztő programok a megfelelő fejlődésmenetet mutató gyermekek nevelésében is kiválóan alkalmazhatók, így alkalmasak a heterogén tanulói közösségek nevelésére. A komplex programokban a kognitív képességek fejlesztése mellett a tanulók szociális készségeinek alakítása is hangsúlyos, így ezek a programok egyaránt szolgálhatják a tanulási nehézséggel küzdő, a megfelelő ütemben haladó, de a tehetséges gyermekek fejlődését is!

A 21. századi környezet változásával, a digitális eszközök térhódításával a tanulókat érő ingerek mennyisége is hatalmasat változott. A tehetséges gyermekek erre a környezeti változásra is érzékenyen reagálnak. Az informatikai eszközök, a digitális technika használatának szélesedésével megnőtt a gyermekek előtt az önálló tanulás, az önfejlesztés lehetősége is (Gyarmathy, 2013).