Skip navigation

A tehetség definíciója

A tehetség alatt egy olyan ”komplex, nem egységesen definiálható tulajdonságcsoportot írunk le, amely legáltalánosabban valamely, társadalmilag hasznos tevékenységnek az átlagosnál magasabb színvonalú elvégzésére tesz képessé” (Herskovits, 2005). „A tehetség nem egyszerűen a képességek kiemelkedő volta, hanem sajátos attitűd és viszonyulás, amelynek alapja, a kiemelkedő teljesítményhez vezető szokásostól eltérő észlelést és reakciómódot adó különleges idegrendszer.” (Gyarmathy, 2010; 221. o.).

A 2011. évi köznevelési törvény a kiemelt figyelmet igénylő tanulók körébe emeli a tehetséges gyermekeket, fiatalokat, elismerve azt, hogy a nevelési folyamatban a hátrányos helyzetű, a tanulási nehézséggel/zavarral küzdő tanulók mellett a kiemelt képességű, tehetséges gyermekek is egyéni adottságokkal rendelkeznek, ebből fakadóan sajátos szükségleteiknek és adottságaiknak megfelelő bánásmód igényelnek.

A tehetséges gyermekek azonosítása és fejlesztése egyre nagyobb jelentőséget nyer az iskolai nevelés folyamatában, s a pedagógusoktól is felkészültséget követel. A tehetség óriási érték, kibontakoztatása társadalmi, gazdasági jelentőségű. Az általános iskolák, középiskolák egyre nagyobb számban vállalják fel a tehetséges gyermekek gondozásának, fejlesztésének feladatát és kapcsolódnak be országos szintű szakmai kezdeményezésekbe, programokba.

1. ábra Renzulli háromkörös tehetségmodellje (Kiss és Balogh, 2004, 520. o. alapján)

Renzulli szerint a tehetség kialakulásához mindhárom elem együttes jelenléte és interakciója szükséges, s mindhárom egyformán fontos szerepet játszik. Az átlagon felüli képességeket általános és speciális képességekre bontja. A kreativitás mellett hangsúlyozza a feladat iránti elkötelezettséget, ami mintegy energetizálja a viselkedést.

           

Gardner (1983, idézi Balogh, 2006) arra megállapításra jut „többszrörös intelligencia” modelljében, hogy az intelligencia nem egységes, hanem számos megnyilvánulási területe van, és ezek a területek nem függenek egymástól. Hét egymástól független intellektuális képességet ír le (nyelvi, logikai, matematikai, testi- kinesztetikus, térbeli, zenei, inter- és intraperszonális). Az emberek abban különböznek, hogy az egyes területek milyen színvonalon működnek, ill. azokat hogyan használják, ill. kombinálják (Balogh, 2006).

 

Tannenbaum (1983; idézi Balogh, 2006) a belső, személyes tényezőkön túl a külső környezeti tényezőket is hangsúlyozza a tehetség kibontakozásában. Modelljében 5 faktort ír le, melyet csillagszerűen ábrázol (2. ábra):

2. ábra Tannenbaum modellje (forrás: Balogh, 2006. 118.o. és http://www.mateh.hu/publikaciok/Tehetsegmodellek.ppt)

Az általános képességek minden probléma megoldásához szükségesek, a speciális készségek egy területen megmutatkozó kivételes képességet jelölik, a nem értelmi követelmények azok a személyes képességek, amelyek a személy tulajdonságait írják le (énkép, motiváció).  Környezeti támogatás alatt a gyermeket körülvevő családot, iskolát, társak hatását érthetjük, és a véletlen, a szerencse azt takarja, ki milyen adottságokkal és hova születik (Tannenbaum, 1983; idézi Gyarmathy, 2006).

 

Mönks (1995, 1996; idézi Mönks és Yperung, 2011) továbbgondolva Renzulli modelljét azt tartja, hogy annak valójában háromdimenziósnak kell lennie, mert minden összetevő hatással van a másikra. Az adottságokat azonban, hogy fejlődni tudjanak, segíteni kell, s ebben a szociális környezetnek rendkívül nagy szerepe van. A család biztosítja a gyerek számára, hogy egészségesen, kiegyensúlyozottan nőjön fel, az iskola lehetőséget kínál, a társak vetélkedésre, megmérettetésre adhatnak lehetőséget (Gyarmathy, 2006). A hat faktor kedvező összjátéka kell a tehetség kifejlődéséhez, ennek feltétele viszont a szociális kompetencia (Mönks és Yperung, 2011) (3. ábra). 

3. ábra Mönks tehetségmodellje (Mönks és Yperung, 2011. 20. o. alapján)

Gagné (1991; idézi Gyarmathy, 2006) szerint vannak természetes képességek, melyek lehetnek kivételes színvonalúak, s ezeket megkülönbözteti azoktól a kifejlesztett képességektől, melyek a módszeres gyakorlás, tanulás által alakultak ki. A két teljesítmény értékében nem különbözik egymástól. Az adottságok is csak rendszeres gyakorlás által fejlődhetnek, melyben a belső katalizátoroknak ( pl. motiváció, akarat, személyiség) és a környezeti feltételeknek (pl. környezet, személyek, feladatok, események) van szerepe (Balogh, 2006).

 

Sternberg (1991; idézi Balogh, 2006) meglátása szerint a tehetség az intelligenciával mérhető, de hangsúlyozza, hogy az intelligens viselkedés kontextusfüggő, függ attól a környezettől, melyben a gyerekek naponta léteznek. Ilyen értelemben Sternberg a tehetséget célorientált, céltudatos viselkedésnek írja le. Sternberghez hasonlóan Heller (1991; idézi Balogh, 2006) szerint a tehetség fejlesztésénél az egyén és a környezet interakcióját is figyelembe kell vennünk.

 

Czeizel Endre orvos-genetikus, a tehetségkutatás jeles hazai képviselője. 4X2+1 faktoros modelljében Renzulli és Mönks modelljét négykörös modellre bővíti (Czeizel, 1997). Az átlagon felüli képességeket kettéválasztja specifikus és általános értelmi képességekre, s a környezeti faktorok közé beemeli a társadalom szerepét, kilencedik faktorként pedig megjelenik a „sors” faktor, mint az élet-egészség faktora (pl. élettartam, egészségi állapot). Czeizel megközelítésében is tetten érhető a tehetség teljesítményben, alkotásban való meghatározása. 

Feladat

Tekintse meg Czeizel Endre előadását az alábbi videolinken!

https://www.youtube.com/watch?v=QqNuGZvpizg

Csíkszentmihályi, Rathunde, és Whalen, (2010) tovább szélesítik a gondolatkört. A tehetséget szerintük 3 tényező határozza meg: ezek a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárások, valamint a társadalmi elismerés. Ez utóbbi azoktól az emberektől függ, akik eldöntik, mi tekinthető értékesnek és támogathatónak. Hangsúlyozza, a tehetség fogalmát nem lehet különválasztani a társadalmi és kulturális hatásoktól, mégis az egyéntől függ, képes-e maximális teljesítményt nyújtani.

 

A tehetségkép változásával nyomon követhetjük, a tehetség pszichometriai megközelítését hogyan váltja fel a tehetség komplex viselkedés együttesként való leírása. Sokféle tényező, a belső adottságok és a környezeti hatások interakciójában alakul, s végül a teljesítményben azonosítható (Gyarmathy, 2012).

A tehetségről alkotott felfogás a tehetséggondozás gyakorlatának változását is eredményezte. A statikus állapotot feltételező, a tehetséges gyerekeket „szűrő”, azonosító eljárások kevésbé vezethetnek eredményre, sokkal inkább a folyamatos, hosszútávú kísérés és gondozás lehet a tehetségazonosítás alapja.