A pályaválasztási folyamat összetevői

Pálya identifikációnak nevezzük a foglalkozási szerepekkel való azonosulás folyamatát (Ritoókné, 1986). Egészen kisgyermekkortól kezdődően már elkezdődik a pályafejlődés folyamata, ezért is fontos, hogy a pályaválasztási tanácsadás során minél konkrétabban fel tudják térképezni ezeket a korai terveket, célokat.

A pályaválasztási folyamat egy döntés, melyben mérlegelni kell azt, hogy a serdülő személyiségéhez, képességeihez, érdeklődéséhez melyik foglalkozáscsoport áll a legközelebb. Az egyik legmeghatározóbb döntés ebben az időszakban, melynek sikerességét meghatározhatja az, hogy mennyire illeszkedik a választott foglalkozás típusa a személy egyéni sajátosságaihoz. 

Személy-munka megfelelés modell (Forrás: Dr. Antalovits Miklós: Munkaköri és munkahelyi szocializáció, BME)

A Személy-munka megfelelés modell szerint annál eredményesebb a munkahelyi szocializáció minél nagyobb a megfelelés (összeillés) a munkakör sajátosságai és az egyéni jellemzők között. A személy pályaválasztása akkor tekinthető sikeresnek, hogyha a személyi jellemzők és a munkaköri jellemzők között magas az összhang (kongruencia), és ezt a munkaköri beválás hitelesíti. A munkaköri beválás meghatározó prediktorai: a jó teljesítmény, az eredményes beilleszkedés, a munkával való elégedettség.

Holland (1973) is kidolgozott egy foglalkozási személyiségtipológiát, melynek alapja, hogy az emberek eltérően viszonyulnak a különböző foglalkozásokhoz és meghatározott foglalkozási típusok iránt erős érdeklődést mutatnak. Ezen érdeklődésük már gyermekkorukban is nyomon követhető, és ennek megfelelően keresik azokat a tevékenységeket, amely megerősítik a preferenciájukat, így kifejlődnek náluk azok a személyiségjegyek, melyek megalapozzák, hogy a későbbiekben is eredményesen és szívesen végezzék az adott tevékenységet, és elégedettek is legyenek a munkájukkal. Holland (1973) hatféle foglalkozási személyiségtípust különített el, melyeket egy hatszög formájában rendezett el, így is érzékeltetve a téri közelség és távolság fokát a típusok között. A “hatszög-modell” a RIASEC nevet kapta (R: Gyakorlati-technikai (Realistic) , I: Intellektuális-kutató (Investigative), A: Művészi-nyelvi (Artistic), S: Szociális (Social), E: Szervezői, vállalkozói (Enterprising), C: Konvencionális, hagyománykövető (Conventional). A Gyakorlati-technikai irányultságú személyek olyan tevékenységeket kedvelnek, amely kézügyességet igényel, melynek eredménye kézzelfogható. Például mérnöki tevékenység, technikai szakmák, mezőgazdasági, elektronikai tevékenység. Az Intellektuális- kutató személyek kedvelik a fizikai, biológia és kulturális jelenségek megfigyelését és kutatását. elsősorban a reáltárgyak tartoznak az erősségeik közé. A Művészi-nyelvi irányultságú személyek elsősorban a kreatív, alkotó tevékenységet preferálják. A Szociális irányultságú személyek a társas kapcsolatok kialakítása, ápolása, fenntartása terén mutatnak előnyöket. a tanítás, oktatás fontos része életüknek. A Szervezői, vállalkozó csoportba tartozó személyek kedvelik a vezető pozíciókat, ahol más embereket befolyásolhatnak, meggyőzhetnek. A Konvencionális, hagyománykövető személyek a szabályokhoz igazodó, jól strukturált munkavégzést részesítik előnyben, ahol például adatokat kell rögzíteni, nyilvántartást vezetni, rendszerezni (Kiss- Balogh, 2004).

A Holland-féle modell egy elméleti-módszertani keretet adhat a pszichológusok számára, hogy az egyén és a munkakör pszichológiai elemzésével előre tudják jelezni a személy-munka megfelelés (kongruencia) mértékét. A személy-munkakör összeillés megvalósítása nagyon fontos előfeltétele a munkaköri beválásnak. Azaz, minél jobban összecsiszolódik az egyén és a munkakör a munkába állás kezdeti szakaszában, annál nagyobb esély, hogy az egyén is alkalmazkodik a munkahelyi környezetéhez, de a munkakör, a munkafeladat is bizonyos mértékig hozzáidomul a dolgozóhoz, vagyis az egyén elvárásai is érvényesülnek.

Összegezve a „Személy-munka összeillés” elképzelés következes érvényesítése (munkakör pszichológiai profiljának kidolgozása, pszichológiai módszereken alapuló kiválasztás, megalapozott pályaválasztás) előre jelezheti a munkavállaló beválását. 

Pályaorientációs munka lehetőségei az iskolában

A következőkben néhány olyan módszert mutatunk be, amelyet osztályfőnöki órán vagy pályaorientációs foglalkozásokon alkalmazhatnak a pályaválasztási döntések megsegítésére.

Pályadiagram módszere: a tanulóknak át kell gondolniuk a pályaválasztás szempontjából meghatározó emlékeiket. Ezeket az emlékeket egy pályaválasztási családfa formájában ábrázolják. A pályaválasztási családfát karrierogramnak is nevezzük, melynek felrajzolását, átgondolását a tanár segítő kérdésekkel facilitálhatja. A kérdések vonatkozhatnak arra, hogy hány éves korában jelent meg a pályával kapcsolatos elképzelése, kik támogatták ebben, mit kellene tennie ahhoz, hogy ez az elképzelése megvalósuljon, milyen erőfeszítésekre lenne szükség hozzá.

Foglalkozásprofilok felrajzolása: ehhez segítséget nyújtanak a következő honlapon található információk  http://www.taninfo.hu/

Pályatablók, tanulmányi útvonalak: térképszerűen összefoglalják az egyes szakmacsoportokon belül elérhető képesítéseket, és az ezzel foglalkozó intézmények adatait.

A pályaválasztási tanácsadásról, pályaorientációhoz kapcsolódó tesztekről ezen a honlapon még bővebb információt talál:

http://www.felvi.hu/felveteli/felveteli_segitseg/palyatanacsadas